30. fejezet (kellesz!) |
|
2011.06.14. 20:29 |
|
Felálltam, és elmostam a tányérokat, majd követtem Kriszt a szobájába, de ő mégsem ott volt. Amint beléptem az ajtón, rájöttem, hogy végig mögöttem volt. Becsukta az ajtót, és felém közeledett. Átkarolt, és csókolni kezdett. Beletúrtam a hajába, ő pedig egyre hevesebb lett. Hátratolt 1-2 lépést az ágyig, én pedig –a csókot egy pillanatra megszakítva –odébb dobtam róla az egyik felsőmet, majd óvatosan ledőltem.
Krisztián fölém térdelt és fentről vigyorgott rám, kék szemei mérsékelhetetlen vágytól szikráztak. majd közelebb hajolt és száját enyémnek nyomta, hevesen csókolt. visszacsókoltam, s eszemet elvesztve rántottam magamhoz közelebb. felhúztam a pólóját, ő pedig örömmel szabadult meg tőle. óvatosan karmoltam végig világoskék körmeimmel izmos hasán. átfordított, és egy pillanat alatt lerántotta rólam a pólóm. beletúrtam a hajába, és vadul csókoltam. ő a derekamnál fogva rántott magához, és átfordított. megemeltem a csípőm, ő pedig lehúzta rólam a farmerem, majd az ő Tyra nadrágja került a földre. hátam alá nyúlt és kikapcsolta a melltartóm. pár pillanat alatt a maradék ruhadarabok is lekerültek. én változatlanul alatta voltam. kinyúltam jobbra, és az éjjeli szekrényről leemeltem egy dobozkát, majd a kezébe nyomtam. közben folyton engem puszilgatott. felnyitotta a dobozt, és kivett belőle egy apró, ezüstszínű zacskót. (...)
Krisztán teljesen átvette felettem az irányítást. eleinte próbáltam visszafogni magam, de rájöttem, úgysem fog menni. a szoba halk, majd hangosabb nyögésektől volt hangos. Krisztián kicsit sem fogta vissza magát…sőt. kezem ökölbe szorult, majd nagy erővel csapódott az ágynak. Krisz egyik kezét végighúzta rajtam, majd a csípőmet fogta meg. én ernyedten feküdtem alatta. a perceket óráknak éreztem, kirázott a hideg, amint Krisz hozzám ért. testem bizsergett, egyik kezemmel a hajamba túrtam. Figyeltem Krisztiánt, ahogy halkan nyöszörögve lemászott rólam. Arca, homloka, karjai, és az egész teste verejtéktől csillogott. épp úgy, ahogy nekem is. egyik kezével mellettem támaszkodott, a másikkal az átlátszó óvszert csúsztatta vissza az immár üres dobozba, majd a szemetes felé dobta. egész testem átjárta a gyönyör. kék szemei továbbra is élénken figyeltek. lehunytam a szemeim, és egy nagyot sóhajtottam. Krisztián az ujjaimmal kezdett játszani. kinyitottam a szemem, felé fordultam, és egy puszit nyomtam a szájára.
-köszönöm, hogy még mindig velem vagy. –suttogta erőtlenül. –más lány ezer éve itt hagyott volna.
-soha nem hagylak el, ameddig te is úgy akarod. –öleltem át, és megpusziltam. –tudod hogy szeretlek
Magamra húztam a takarót és Krisztián hajával kezdtem szórakozni
-micsinálsz’ ? –mosolygott
-olyan furi a hajad….- simítottam végig az arcán.
|
29. fejezet |
Bocyy |
2011.06.11. 17:17 |
|
-sokkal jobb – vigyorgott, majd csípőmnél fogva lassan magához húzott, megcsókolt, majd egy igazi kiscicaként hozzám bújt. Fejem a vállán pihent, tudtam, hogy mint semmi az életben, ez sem fog örökké tartani. Nem tudtam, meddig bírom még. Arcom a vállába fúrtam, és sóhajtottam. Elhúzódtam tőle, és a földet fürkésztem.
-héé. Minden rendben? –emelte fel lassan a fejem. Fáradt, meghatározhatatlan színű szemei az enyémet fürkészték…választ kerestek, de hiába. Szívesen mondtam volna, hogy „nem. semmi nincs rendben.” Itt lett volna az alkalom, elmondani mindent, de nem bírtam megtenni…nem volt szívem elrontani az estéjét.
-persze. –húztam mosolyra a szám. Ő is eleresztett egy apró mosolyt, átölelt, végigsimított a hátamon, majd elment.
Visszamentem a szobájába és elővettem a dalszöveget. Elolvastam egyszer, majd még egyszer, és még egyszer. Tomika nyitott be, és odajött mellém. Beleolvasott a szövegbe, és rám mosolygott.
-nagyon nagy szerencséd van, ugye tudod. –mondta. Kérdőn néztem rá, mire ő folytatta – a Kölyök nagyon szeret téged…soha nem volt még ilyen…nem csinált ilyeneket egy barátnőjével sem. -mosolygott.
-öhm… nem igazán értem, mire gondolsz… vagyis. Nem tudom, milyenek a barátnői. Nem tudom, hogy ő milyen valójában…nem tudok semmit…-mondtam a végét egyre halkabban. Leültem az ágyára, Tomi pedig mellém huppant. Levett az éjjeli szekrényről egy képkeretet.
-látod? Itt a képetek. Ő és te… már hónapok óta, talán már egy éve üresen állt. Nem tett bele képeket sem…semmit. -mosolygott
-ühúm… - húztam fel a lábam az ágyra. – jajj Tomi, segíts… - dőltem rá oldalról a vállára.
-mondd kicsi lány –simogatta a karom. Olyan cuki volt. Nem az az őrült, aki reggel, hanem teljesen más oldaláról mutatta meg magát.
-nézd Tomi…nekem a világon semmi bajom nincs a Kölyökkel. Szeretem….sőt, ez kis szó erre. Csak ő tudod ő más…mert ha például otthon, vagyis franciában szerelmes lettem egy tinisztárba, aki alig volt 16-17 éves, és tegyük fel, hogy az ember még össze is jön vele, a rajongók magasról leszarják, és ezt most tapasztalatból mondom…
-te jártál francia sztárral? –képedt el.
-jajj dehogyis. A történet azon része tapasztalat, hogy nem érdekelt minket a dolog… de itthon teljesen más van. ha véletlenül kiderül, hogy „jézusom. SP-nek barátnője van”, tömeghisztéria lesz. És ha még arra is rájönnek ki az, akkor hacsak nem vigyázzák testőrök minden mozdulatát, és az őrült tinik rátalálnak, ember legyen a talpán, aki megússza… hál’ istennek, nem minden lány ilyen bolond, és magyarországon még nem volt ilyen. –mosolyodtam el egy kicsit a végén
-ahha…értem…
-semmi bajom nincs, csak félek, hogy ha ez kiderül, lehetetlenné teszik az életünket, és vagy én megyek el, vagy Krisztián dobna ki…
-teljesen jogos…mármint félelmed. Már mindent értek. Köszi, hogy elmondtad, és hogy megbízol bennem –mosolygott –te vagy a legjobb fogadott hugica.
-szerintem én alszom. –sóhajtottam. –jó éjt Tomi, álmodj Paris Hilton-nal. –nevettem és hirtelen ötlettől vezérelve megpusziltam.
-öhm…jó éjt…-mondta zavarodottam, majd kiment. Bebújtam az ágyba, és már aludtam is. éjjel megébredtem egyszer, és éreztem, hogy valaki halkan befekszik mellém az ágyba. Reggel, vagyis délelőtt 10-kor keltem. A fejem oldalra fordítottam, s láttam, ahogy Krisztián halkan szuszog.
Mivel még aludt, a lehető leghalkabban és legóvatosabban kikeltem az ágyból és a félig a földön lévő takarót ráterítettem, majd kimentem a konyhába.
-jó reggelt királylány. –köszönt Pixa kávézás közben.
-szia Dani. –mondtam halkan.
-Kölyök?
-alszik. –mosolyogtam. Tomika éppen akkor vánszorgott ki a fürdőből.
-…Álljunk össze, mint két kicsi legó…-énekelte hangosan
-Ssssss. –mentem oda. –Krisztián még alszik. Fejezd már be.
-nem, már nem alszik. –hallottam a hangját magam mögül. Mosolyogva fordultam felé.
-sziiaaaaaaa. –ugrottam a nyakába. –azénszerelmeeem.
-neked is jó reggelt. –nevette el magát. –csinálsz ebédet?
-ha hiszed, ha nem, én is most keltem fel, de majd igen.
[ 2 órával később ]
-kész a kaja –mentem be Krisztián szobájába.
-Tamááás! –kiáltott át a másik szobába, majd követett ki a konyhába. Tomi nem volt éhes mert már „evett valamit”. Amikor mi még ettünk kijött ő is a konyhába, és töltött magának egy pohár vizet, majd Krisztiánhoz fordult.
-jó az ágyban a csajod. –vigyorgott. Krisz majd’ kiköpte a levest, annyira meglepődött.
-megma…-kezdte dühösen felém fordulva, de félbeszakítottam
-ahjj. Csak tegnap este kapott egy puszit. Nyugii…. –mosolyogtam, Tomi meg már dőlt a röhögéstől.
-bazd meg Tamás! –mondta és a poharában lévő kólát ráöntötte Tomikára, aki azonnal abbahagyta a röhögést, és az üveg vízzel visszament a szobájába.
-többször ne adj puszit neki, mert még két ilyen, és szívrohamom lesz. –vigyorgott.
-ahogy óhajtja Éder Mester –nevettem, és velem együtt ő is.
|
28. fejezet (Time for Miracles) |
Bocyy |
2011.06.07. 19:42 |
|
Hátrébb lépett, és rám mosolygott.
-ne csináld mááár. –vigyorogtam
-mit?
-hát ezt. Ne nézz így rám.
-de miért?
-nemtudom…bevadulok –nevettem fel
-igen…? hmm…
-jajj nem mondtam komolyan. –szedtem le magamról a kezeit, de aztán mégis hozzá bújtam. Lassan elhúzódtam tőle, és megpusziltam.
-nálam alszol ma? –mosolygott rám
-akááár…... – döntöttem oldalra a fejem –és mit kapok érte? –vigyorogtam, ő pedig megpuszilt.
-hát. sajnálom. Ez kevés. Megyek is –fordultam el tőle, majd vigyorogva hátrafordultam, és a szemeibe néztem. –szóval?
-nyusziii –mondta és megcsókolt
-rendben. - nevettem fel. –de csak a nyuszizásért –nyújtottam rá a nyelvem.
A nap lassan telt el. Rengeteget beszéltünk, nevettünk, és néztünk szomorúan 1-1 gyönyörű számnak a klipjét. Krisztián retusált pár képet, én pedig hazamentem enni, tv-t nézni, hogy ne zavarjam őt. Összepakoltam a cuccaim, és este visszamentem hozzá. Ledőltem az ágyára ameddig az utolsó képet csinálta. Miután a retusálást befejezte, levágódott mellém, és ott feküdtünk percekig, összekulcsolt kézzel. Dúdolni kezdett, majd énekelni. Mosolyogva figyeltem, ahogy produkálja magát. Össze vissza ugrált a szobában, majd visszaült mellém. A szemembe nézett, és fölém hajolt. Adott egy kis csókot a számra, majd elhúzódott.
-megyek csinálok valamit enni. –mondta és kiment. írtam egy sms-t Pankának, mert nem tudta, hogy ma este nem leszek otthon.
-megyek fürdeni édes……..-mentem ki a konyhába Krisztiánhoz már csak fehérneműben.
-cicaaa….-lépett oda, és megcsókolt. Arrább húzott és kivette a kezemből a törölközőt, majd felültetett az asztalra. –nemár…-suttogta.
Kezével végigsimított az arcomon, majd ismét enyémen éreztem ajkait. A melltartóm pántját lefelé kezdte húzni. A lábammal közelebb húztam magamhoz. Abbahagyta a csókunkat, és kikapcsolta az övét, majd elégedetten vigyorogva csókolt meg ismét. A hasamat puszilgatta, közben én a pólóját húztam felfelé. A csípőmnél ismét húzni kezdte rólam a „maradék” ruhát. Állánál fogva felemeltem a fejét és megcsókoltam. Leugrottam az asztalról, és felvettem a széken landolt törölközőmet. Krisztián csalódott szemekkel nézett rám. Megpusziltam, és elindultam a fürdőbe. […]
Amikor kiléptem a kádból, Krisztián lépett be.
-„fekete bakancs, fekete nadrág, fekete ing, nyakkendő, zakó” – néztem végig rajta.
-Bocsi. A hajzselé kéne. –lépett a tükörhöz.
-Hova készülsz kicsim? –vigyorogtam.
-Story gála… -felelte unottan
-Látom nem nagyon érdekel…
-Miután így lepattintottál? – játszotta a sértődött kisfiút. Odaléptem, és megpusziltam, majd mivel ez nem volt neki elég, adtam neki egy apró csókot. –sokkal jobb. –vigyorgott.
|
27. fejezet (röhögőgörcsök…) |
Bocyy |
2011.06.05. 15:55 |
|
-na öltözz! –nyitogatta a szekrényeket. Panka éppen akkor nyitott be. Elég érdekes látvány lehetett, ahogy én köntösbe fekszem az ágyon, Tomi meg a szekrényemből dobálja rám a ruhákat.
-köszönöm Tomika, hazamehetsz. Mindjárt megyek én is. –toltam ki az ajtón, majd Pankával elkezdünk a semmin röhögni.
-amúgy hol voltál? –sóhajtottam.
-sétáltam egyet. –nevetett tovább. Nagy nehezen lenyugodtunk, és én beültem a gépe elé.
„jézusom. Meghaluunk XD”
„@ederkrisztian a haverod nem normális :D”
„hmm… mi lesz ma? Mit vegyek fel? :P”
A válasz szinte azonnal jött:
„@sissi_baby tudom…nekem sem könnyű hidd el!”
„@sissi_baby szexin :D:D:D:D:D”
Szóval akkor nézzük mim van. tudom, hogy tél közepén ez nem normális, de felvettem egy farmer sortot, és egy fehér szíves pólót és még egy Converse cipőt. A hajamat két kis copfba kötöttem össze, majd felvettem egy kardigánt, és átmentem Krisztiánékhoz. Az ajtó nyitva volt, ezét a pulcsim ledobtam egy székre, majd bementem Krisztián szobájába. Ő éppen a zongoránál ült, és valamit írt. Biztos egy új dal… halkan mögé sétáltam, és a fülébe súgtam:
-szia édes. –kezem a nyaka köré fontam, majd adtam neki egy puszit. Felállt a székről, és szembe fordult velem. Megcsókolt, én pedig a vállára tettem a kezem.
-hello. –mosolygott, és odaadta a papírt, amin egy félig kész dalszöveg volt.
-tetszik? –nézett rám csillogó szemekkel.
-„ha meghalok, hogyha majd nem leszek, akkor is itt leszek” -olvastam fel egy részt, majd észrevettem valamit a papír sarkán. –ez mi? –böktem rá.
-az ott a neved. Tudod, így hívnak –nevetett
-jéézusom. Ha nem mondod, hülyén halok meg. –vigyorogtam, és megpusziltam.
-csokit? –kérdezte és majdnem elesett, már annyira röhögött.
-oké, akkor most ülj le, nyugodj meg, és majd utána beszélünk –csóváltam a fejem mosolyogva, és letoltam a székre. Fél perc múlva sikerült lenyugodnia, kiment, és behozott valami csoki puding kinézetű masszát.
-jééé. Ehetőőő. –vigyorogtam, s ő elkezdett felém közeledni egy kanállal. –Krisztián mit csinálsz? –nevettem, de ő már a szemem szúrta majdnem ki. –naaa. Nemááár. –toltam el vigyorogva a kezét.
-kabbe’ –nevetett fel.
-a kis….. –nyújtottam ki a nyelvem.
-ez mióta van itt neked? –bökött ismét a szemem felé.
-a szemem? Hát az kb. úgy 20éve. Miért? -nevettem
-jajj. Nem a szemed te agyi szőke. Az az anyajegy vagy mi ott mellette. –nevetett még mindig
-nem tudom…de mii? Nekem nincs is a szemem mellett anyajegyem. –néztem a szemébe vigyorogva.
-akkor az ott mégis mi? –biccentette oldalra a fejét. Bementem a fürdőbe, és megnéztem, hogy miről beszél, majd vigyorogva visszasétáltam.
-az nem anyajegy te okos. Ott csokiztál össze az előbb.
-ahha. Fogjál mindent rám –vigyorgott.
-azon vagyok. –vigyorotam. –na de miért kellett átjönnöm, és miért így?
-háát…-mondta és megcsókolt. –nem is tudom… mi lenne haa….
-neeem. Nem. bocs, de nem. –toltam el magamtól.
|
26. fejezet |
Bocyy |
2011.06.05. 15:53 |
|
Amikor hazaértünk, már kezdett sötétedni. 4 óra lehetett…ez télen természetes. Felmentünk és megmutattam mindent Pankának, majd kipakoltunk. Egy ideig az én szobámban fog aludni, és majd ha lesz rá alkalom, elmegyünk, és beszerzünk neki is cuccokat a szobájába. Ez az egész költözés nagyon jól jött. Unalmas volt egyedül abban a hatalmas lakásban. És így is volt egy üres szoba. Miután mindent lepakolt, és körbenézett, én átmentem Krisztiánhoz.
-átmegyek kicsit jó? –mosolyogtam rá
-persze menj csak. –nevetett.
Kiléptem az ajtón, és átsétáltam az ajtójukhoz. Bekopogtam, majd fagyoskodtam 5 percet, mire végre kinyitották.
-bocs szívem öltöztem. –engedett be Krisztián, majd adott egy puszit a számra. Becsukta az ajtót én pedig hozzá bújtam. Fejem a mellkasába fúrtam, és a félig begombolt ingét teljesen kigomboltam, majd enyhén izmos hasán végighúztam a kezem.
-lesz ez még jobb is –bíztattam nevetve és adtam rá egy puszit.
-ezt eljátszhatjuk naponta többször is. –vigyorgott én meg elsétáltam mellette és elindultam a szobája felé.
-neeeeee! Ne menj be! –rohant utánam, és az ajtóban visszarántott
-miért is? –pislogtam rá
-mert..őőő…mert most ne. Öhm…kupi van. –vágta rá
-ugyan már. Nálad mindig az van kivéve, ha összepakolok. Amúgy meg……szörnyen hazudsz. –nevettem. –de legyen, akkor nem megyek be. –mosolyogtam rá, és megpusziltam.
-na gyere ide. –tárta szét a karjait. Csupasz mellkasa kivillant a begombolatlan ing alól. Lassan odamentem, és megcsókoltam. Átöleltem, ő pedig egyik kezével a hátam simogatta, másikat a farzsebembe csúsztatta, és úgy húzott közelebb.
-de kis bújós vagy. –mosolyogtam, bár ő nem látta
-hmm…-hát ez volt a reakció. Még szorosabban húztam magamhoz. Hallottam, ahogy dobog a szíve, ahogy levegőt vesz, éreztem az illatát. Legszívesebben megállítottam volna az időt…örökre így maradtam volna. Csak vele. Egy könnycsepp végig gördült az arcomon, és mielőtt leeshetett volna, letöröltem, majd elhúzódtam tőle.
-te sírsz? – nézett rám kérdőn
-szeretlek. –öleltem át ismét egy pillanatra, majd megpusziltam. Vagyis csak akartam, mert a száját megint úgy fordította, hogy a puszi az arca helyett a száját érje. –kis hülye. –mondtam, mire büszkén vigyorgott.
Miután hazamentem, bedőltem az ágyba, és már semmi nem érdekelt. Elaludtam. Másnap reggel 7-kor ébredtem. Kicsit korán volt, ezért az is nehéz feladat volt, hogy kikeljek az ágyból. És elmenjek letusolni. Jól esett a meleg víz. Nagyon sokáig állhattam alatta. Mikor elzártam a vizet, és magamra vettem egy köntöst, és poénból megnéztem mennyi az idő. 7.42. amikor letettem a telefont, csöngettek. Azt hittem Krisztián az, ezért nem húztam szorosan össze a köntöst. Kinyitottam az ajtót, és Tomika állt velem szemben. A mini ruhadarabot jobban összehúztam magamon.
-jó reggelt –nyögtem ki mai első mondatom
-szia gyönyörűm. –vigyorgott, majd felkapott, és indult velem a szobám felé.
-Tomika tegyél le! –szóltam rá, mikor az ajtóhoz ért. Nem hallgatott rám. Bevitt a szobámba, és az ágyam fölé tartott, majd elengedett, én pedig a kezéből az ágyra estem.
|
25. fejezet (kis időugrás. Karácsony, anya, új lakótárs) |
Bocyy |
2011.06.02. 19:06 |
|
A becsomagolt ajándékok ott voltak az ágyon. Külön Tomié, Krisztiáné Orsié, Pixáé és az enyém. Nem volt az a klasszikus karácsonyfás történet, inkább egy szülinap torta nélkül, viszont rengeteg sütivel.
Nem kellett semmi extra.
-Tomika hol van? –kérdeztem Krisztiánt a konyhában.
-hmm….jól nézel ki. –vigyorgott.
-szuper. –szedtem le magamról a kezeit. –de hol van Tomi? –épp hogy kimondtam, megjelent az ajtóban.
-tud valaki nyakkendőt kötni? –elnevettem magam, és visszaküldtem a szobájába
-inkább vedd fel azt a lila pólódat farmerrel vagy amivel akarod. Légy természetes Tomika. –toltam vissza.
Pár perccel később mindenki ott volt már. Kint ültünk a nappaliban, és ott adta át mindenki az ajándékát. Csörgött a telefonom, ezért kimentem a konyhába. Panka volt az.
-igen?
-sziia édes. Én vagyok. Azonnal gyere haza.
-úristen. Miért? Mi történt? Összedől a ház vagy mi? –nevettem.
-állsz?
-igen.
-akkor üllj le.
-mondd. Már ülök. –dobtam le magam a székre
-anyud kórházba került. –nem bírtam megszólalni, így Pankus folytatta – szívrohama volt.
-istenem…-suttogtam. – megyek. –mondtam erőtlenül.
Visszamentem a nappaliba, vagyis az ajtóig jutottam, mert majdnem összeestem. Megálltam egy helybe, és próbáltam rendes hangerővel megszólalni
-K-k-krisztián. – esett ki a kezemből a telefon. Mindenki rám nézett. Krisz odajött, és megfogta a kezem. –Krisz… anyum…. –kitört belőlem a zokogás. Összeestem, Krisztiánnak úgy kellett felhúznia.
-úristen mi történt? –kérdezte ijedten
-anya kórházban van. –mondtam. –szívrohama volt. –kapkodtam levegő után.
-jézusom. –jött oda Orsi, és átölelt, és pedig Krisz vállán zokogtam. Orsi bevitt minket a kórházba, majd ott hagyott. Ültünk kint a folyosón, és vártam az orvost. Krisztián ott volt mellettem. Fogta a kezem, és folyton nyugtatott, hogy nem lesz semmi baj……minden rendben lesz. Kijött egy orvos, én pedig engedélyt kaptam bemenni. Leültem az ágya mellé, és beszéltem hozzá. Nem tudom mit mondtam. Inkább csak magamat nyugtattam, hogy nem lesz semmi baj, és anya rendbe jön. Már-már skizofrénnek hinni magam, mikor anya felébredt.
-hogy vagy?
-jobban –mondta rekedten. –hogy-hogy itt vagy?
-Panka hívott, hogy behoztak…
-értem. Köszönöm, hogy eljöttél. –mosolyodott el, amitől én megint sírni kezdtem
-basszus úgy aggódtam – ültem át az ágya szélére, és a vállára hajtottam a fejem. az arcom kezdte simogatni. Még 2-3 napig bejártam hozzá, majd kiengedték. Jobbnak láttam, ha hazaköltözök pár napra, és vigyázok rá.
-köszi hogy hazahoztál. – adtam egy puszit Krisztiánnak az ajtóban, majd megvártam, amíg elhajt. Szép lassan becsuktam az ajtót és felmentem a szobámba. Leraktam a cuccokat, majd átmentem anyum szobájába, és együtt néztük a tv-t. közben beszélgettünk Krisztiánról, a munkámról, suliról, és mindenről, ami érdekelte. Egy hétig voltam otthon, közben átmentem Pankához, és megbeszéltük, hogy átköltözik hozzám. Felhívtam Krisztiánt, hogy jöjjön értünk. Fél óra múlva a fekete Alfa Romeo már meg is állt a házunk előtt. Pankával felkaptuk a csomagokat, és kimentünk a kapuhoz. Krisztián nekünk háttal állt, és nézegetett valamit a kocsin.
-sziia szivem. –szóltam neki. Ő hátra fordult, és teljesen ledermedt mikor meglátta mellettem a csomagokkal megpakolt barátnőmet. – ő itt Panka, az egyik régi barátnőm.
-heló. –intett Krisztiánnak.
-szia –mosolygott rá
-mostantól ő is nálunk lakik…vagyis nálam. –vigyorogtam. Be kell lássam, nagyszerű terv, hogy Krisztián ne állandóan velem töltse az összes estét, hanem menjen nélkülem bulizni, vagy dolgozzon, vagy tudom is én, mert ha ő is ott lesz, akkor nem fog minden éjjel átmászkálni, vagy engem áthívni. Nem azzal volt a bajom, hogy Krisztián velem akart lenni, hanem azzal, hogy állandóan, és én éjjel aludni szeretnék. Persze, ő erre soha nem fog rájönni. Adtam Krisztiánnak egy puszit, amiből csók lett, majd elindultunk. az utat végig beszéltük minden hülyeségről.
|
24. fejezet (nap felfedezése: Tomika őrült) |
Bocyy |
2011.05.29. 18:03 |
|
-szóval miért is kellett átjönnöm? –mosolyogtam
-hát azért, mert én is unatkozom, meg te is. – magyarázta, majd beült a gép elé
-nem gondolod, hogy én most nézni fogom, ahogy netezel…
-hát nem is. USTREAM-elünk – fordult hátra
-meg a jó nénikéd….hogyne. rögtön leplezzük le, hogy Szilvike, a francia modell lány, SP-vel jár… -nevettem
-majd azt mondjuk, hogy az én barátnőm vagy –vigyorgott
-álmodban tamás… - néztem rá elbűvölő mosollyal
-na légyszi. Akkor nem mondjuk azt, de légyszi. – nézett rám boci szemekkel, és a medvéjét tartotta a feje mellett.
-rendben…de csak Dörr ME kedvéért. –adta m meg magam, mire Tomi felment twitterre, és kiírta, hogy ustream lesz. 10 percet hagyott a rajongóinak, hogy észrevegyék a kiírást, és már kapcsolta is be a kamerát.
-na csáááááá –vigyorgott bele. –az a szitu, hogy ustream-elni fogunk. A chat-be jöhetnek a kérdések….- még mondott pár dolgot, amire én nem is figyeltem, csak ültem az ágyon
-ki az a lány az ágyadon –olvasta be a kérdést, amire én rögtön felfigyeltem, és odasétáltam Tomi mellé. –ő itt Szilvi, a Kölyök ba…vagyis egyik ismerőse, aki benézett hozzánk egy kicsit. –mosolygott, majd felém fordult. Rámosolyogtam, majd kisétáltam a konyhába. Kerestem valami ihatót, ami csak egy energia ital volt a hűtőbe. „de rég ittam már…” futott át az agyamon. Krisz polcán volt, ezért kivettem, majd visszamentem Tomikához.
-hoztál nekem Burn-t? –vigyorgott és nyúlt érte.
-nem. ez az enyém. Vagyis Krisztiáné, de mostmár az enyém –nevettem. Ő durcisan fordult vissza a géphez.
-látjátok? Cúúúnya lány. Nem ad nekem burn –t –hülyült a rajongók előtt. Ártatlan mosollyal ültem le az ágyra. Még hallgattam 2 percig Tomi hülyeségeit, majd nyílt az ajtó. Krisztián volt az.
-helóóóó. –jött oda hozzám, és meg akart csókolni. Mielőtt a szándéka észre vehető lett volna eltoltam, majd odasúgtam neki, hogy ustream van. odalépett a géphez Tomi mellé majd intett a rajongóinak
-csháááá. – majd leült mellém az ágyra. Halkan beszélgettünk, hogy s ustream –et néző lányok ne nagyon hallják.
-az ott az enyém kislány. –nevetett
-tudom – vigyorogtam ártatlanul, és oldalra döntöttem a fejem.
-add csak ide. –vigyorgott.
-a-aaa. – nyújtottam rá a nyelvem.
-ezért még kapsz. – mondta a fogai között alig hallhatóan, majd bement a szobájába, én pedig követtem. –ezt kár volt. –fordult felém. „elfutottam” előle...már amennyire abban a szobában mozdulni lehet, de ő hátulról magához rántott én meg felsikítottam.
-szerintem ez kihallatszott. -néztem rá kikerekedett szemmel, majd kimentünk Tomihoz. Leültem az ágyra, és kitört belőlem a nevetés. Ezt Krisztián csak fokozta, ugyanis hülye pofákat vágott.
-inkább nézd te is a kérdéseket. –nyögtem ki. Elvigyorodott, majd odaült Tomi mellé.
-SP ő a barátnőd?! –olvasta fel, amitől gyakorlatilag leállt a szívem. –nem, nincs barátnőm, mondtam már –mosolygott, én pedig megnyugodtam.
-na mára ennyi voltam…voltunk. Mindegy. Raw. Medveeeee. – produkálta magát, majd kikapcsolta a kamerát, én pedig reflexszerűen rohantam el. Bedőltem krisz ágyába, és vártam a büntetést. :D valószínüleg bealudtam…ennyit az energia italokról…
-heló kicsi lány. –láttam a rajtam vigyorgó Krisztiánt, mikor felébredtem
-jó reggelt. –pislogtam –ennyit a burn-ödről. Rohadt sokat hatott.
-mostmár kapok puszit? – tolta elém az arcát. Elfordítottam a fejét, hogy a szája legyen felém, majd megcsókoltam.
-tessék, ez felér 4 puszival. Kiengedsz? –tettem rá a kezem a mellettem pihenő combjára.
-nem. – vigyorgott.
-akkor kénytelen vagyok megtenni ezt. –sóhajtottam
-mit?
-hát ezt. –mondtam, és lábammal lelöktem magamról, ami olyan jól sikerült, hogy ő a földön landolt.
|
23. fejezet (egy reggel…két pasi….) |
Bocyy |
2011.05.24. 16:42 |
|
Otthon úgy döntöttem, ma egyedül alszom.
-jó éjt – pusziltam meg az ajtó előtt, majd beléptem a lakásba. Lerúgtam a magas sarkúkat, ledobtam a táskám, és bementem a szobámba. Átöltöztem és bedőltem az ágyba. Fél óra múlva, amikor már éppen elaludtam volna, elkezdet csörögni a telefonom. Rá sem nézve, kinyomtam, majd kikapcsoltam.
Másnap reggel 7kor keltem. Kimentem a konyhába, és lefőztem egy kávét. Visszamentem a szobámba, átöltöztem, és kicsoszogtam nappaliba, egy bögre kávéval, majd beültem a tv elé. Bekapcsoltam és automatikusan végigmentem a kedvenc csatornáimon.: tv2, RTL, VIVA, MTV, Music Channel. Sehol semmi, ezért kikapcsoltam, majd betettem a mosogatóba a bögrét. El kezdtem mosogatni.
-jó reggelt királylány –ölelt át Krisztián hátulról, majd a nyakamra adott egy puszit. Megfordultam és nyomtam egy puszit az arcára.
-hogy jutottál be? –mosolyogtam, ő pedig vigyorogva lebegtette a kulcsot a szemem előtt. –jaa…azt már el is felejtettem. –vigyorogtam
-ma egész nap nem leszek itthon –mondta, mire én teljesen elszomorodtam. –de van még fél órám, mire indulni kell. –vigyorgott és behúzott a szobámba
-ne…Krisz kérlek. –mondtam, mikor fölém térdelt. Egy szó nélkül lemászott rólam, én pedig eszemet elvesztve nyúltam utána. Megfogtam a pólóját, és magamhoz rántottam. Vigyorogva csókolt meg, majd ismét a combomra ült.
X X X
Egyedül maradtam otthon. Leültem a gép elé és írtam pár sort twitterre:
„egyedül…=//”
„most mi legyen?”
„sissi_baby gyere át. :D”
„fluor_tomi nincs kulcsom…beengedsz? :D”
Lecsuktam a laptopot, és indultam át Tomikához.
-helóóó –köszönt, majd bevezetett a szobájába –húúúúúúú. Mit csináltatok? –nevetett
-mert? –vigyorogtam
-láttam hogy jött haza a kölyök átöltözni.
-ööhm…igen…és? Hogy? –nevettem
-összekócolt haj, gyűrött ruha…ki lett ütve –röhögött
-miből gondolod, hogy én állok a háttérben? – húztam
-háát… egy_ te vagy a barátnője, kettő: azt mondta átmegy hozzád három: úgyis mindig nekem van igazam. -nevetett
-jajj tomikaaa…hogy lehetsz ilyen? Amúgy meg…az a mi magánéletünk –nevettem és hátradobtam barna tincseim.
|
22. fejezet (buli) |
Bocyy |
2011.05.24. 16:41 |
|
-megtanítasz franciául? –nézett rám boci szemekkel
-ooh még mit nem! Amilyen nehéz eset vagy –nevettem, majd megcsókoltam
-légyszii. Csak pár szót –nyafogott tovább
-ne hisztizz, kérlek. Így is szétmegy a fejem. –nyitottam ki a szekrényt gyógyszer után kutatva. Levettem egy doboz fájdalom csillapítót és egy poharat, majd bevettem belőle.
-átjössz? –kérdezte visszaérve a szobámba
-nem tudom. Nem akarok zavarni és…
-nem zavarsz. –vigyorgott
-akkor talán igen – mosolyogtam –de egy feltétellel
-jajj ne…na mondd –mosolygott
-nincs sem francia, sem más. Nem vagyok hajlandó semmit tenni az ügy érdekében. –nevettem
(…)
-gyere, menjünk -mosolygott az ajtóban. odamentem hozzá, és a karom a nyaka köré fontam. szemei szörnyen szikráztak. halványan elmosolyodtam, és megcsókoltam. karom végighúztam az övén, majd elindultunk.(...)
Pink... gondolhattam volna. akaratlanul is elmosolyodtam.
-mi van? -vigyorgott Krisz
-semmi -mosolyogtam, majd bementünk, egyenesen a VIP részbe. leültünk a pulthoz és kértünk 1-1 koktélt. megláttam Andrisékat is. odajöttek hozzánk.
-sziasztok -mosolygott Andris.
-heló -köszöntünk egyszerre Krisztiánnal. Anita leült Krisz másik oldalára és felünően végig nézett rajta, majd megcsókolta Andrist. a srác odajött hozzám, így kikerült Anita látószögéből.
-szerelmeeem -hallatszott máris a nyávogós hang. -szerelmem merre vagy? -nyafogott tovább, majd oda tipegett Andris elé, és végig simított a mellkasán, majd Krisztiánnal kezdett beszélgetni. Bármit kinéztem abból a csajból, és féltem, hogy valami olyan történik, aminek nem kéne.
-nem jössz? –kérdezte Andris a tömeg felé mutatva.
- de menjünk… -vontam meg a vállam, és letettem a poharam.
-vigyázz magadra –súgtam Krisz fülébe, majd szúrós szemekkel néztem Anitára, majd követtem Andrist. Behúzott a tömegbe, én pedig pont úgy álltam meg, hogy én láttam Krisztiánékat, de ők háttal voltak, ezért ők nem engem.
-és jól megvagytok? –kérdeztem mosolyogva
-őszintén…már kezdem kicsit….szóval…. legszívesebben már szakítottam volna vele. –nézett a lányra, aki még mindig háttal volt. –és ti? –mosolygott rám
-ööhm…jól…igen, csak néha az agyamra megy a marhaságaival. –nevettem, majd oldalra pillantottam, és láttam, hogy Anita teljesen kezd rámászni Krisztiánra, aki próbálja eltolni magától…több kevesebb sikerrel.
-Andris. –mutattam rájuk, majd elindultam át a tömegen. Mire odaértem, Anita meg akarta csókolni Krisztiánt, aki erőteljesen arrébb lökte, majd átkarolt, és elindult velem a kijárat felé. Kint megállt, és szembe fordított magával.
-én nem akartam semmit…ne haragudj…kérlek. –nézett rám szomorú szemekkel
-nem haragszom. Mindent láttam. –mosolyogtam halványan.
-menjünk haza. –mosolygott ő is. hozzá bújtam és megcsókoltam, majd elindultunk haza.
-nem úgy volt hogy ma egész este retusálsz szívem?
-hát…előbb kész lettem. –karolt át.
|
21. fejezet (franciázhatnék) |
Bocyy |
2011.05.22. 18:57 |
|
Az ágy szélénél megállt, és óvatosan lefektetett. Közben folyamatosan csókolt. Fölém térdelt, és így végre meg tudtam szólalni
-Krisz. A képekkel mi le… -nem tudtam befejezni, mert száját ismét az enyémen éreztem.
-Krisztián –próbáltam erőteljesen szólni, de csak halk nyöszörgés lett belőle, ahogy a csípőm kezdte kezével bejárni, és puszilgatni. –Krisz állj le! –sikerült hangosabban szólnom
-nem megy. –húzta le rólam a nadrágom, amit ledobott a földre. Combomtól felfelé haladt az egyik kezével, a másik már a pólómat húzta felfelé. Eltoltam magamtól, és végre leszállt rólam, felültem, ő pedig mellém ült.
-te tudsz franciául ugye? –vigyorgott
-miért is? –kérdeztem szintén vigyorogva
-hogy van az, hogy szeretlek? –mosolygott
-Je t'aime –pusziltam meg.
-és az hogy örökké? –pislogott nagyokat
-sur éternel…de miért? –nevettem.
-csak. –adta oda a farmerom a földről.
-köszi…szépen összegyűrted –nyújtottam rá a nyelvem
-rossz lehetett neked. –gondolkozott hangosan
-ezt most nem értem…
-hát hogy kicsi korodban kikerültél egy teljesen idegen környezetbe. Ahol még meg sem tudtál szólalni, mert mindenki csak franciául beszélt
-hát szívem te nagyon el vagy tévedve –nevettem –én eleve franciában születtem, és tizenkét évesen költöztünk ide –mosolyogtam –és akkor én már tudtam alapszinten magyarul –tettem hozzá
-komolyan? Kicsim…én ezt nem is így tudtam. Amikor bejelentettek nálam új modellnek, nem ezt mondták…
-mivan? Egyszer se fotóztál! Mi az már, hogy új modell? –szakítottam félbe nevetve, közben a nadrágomba bújtam vissza.
-majd kellő időben megtudod –kacsintott
-legyen –adtam egy gyorsz puszit a szájára, majd kimentem a konyhába
-és az hogy van, hogy szeretek fényképezni? –kiáltott utánam
-mivan kicsi? Megszállt a franciázhatnék? –nevettem
-na lééégysziiii. -jött ki a konyhába utánam – mondd meeeeeg –nyafogott
-je pour prendre une photo votre outil – sóhajtottam
-aha…biztos –nevetett- öhhmmm…. Soha ne hagyj el? –kérdezgetett tovább
-jamais ne partent, de mostmár elég legyen -nevettem
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
