[58-39] [38-19] [18-1]
Krisztiánt eközben furcsa álmok gyötörték. Nem tudta hogy hol van. Egy világos helyen találta magát, ahol egyedül volt. Vagyis csak azt hitte. A következő percben egy lány jelent meg előtt. Gyönyörű volt. Pont Krisztián ízlése,de volt benne valami zavaró. A szemei vörösek voltak a sok sírástól. Most is folyamatosan ömlöttek a könnyek a szemeiből.
-Ne sírj. - ment az angyalhoz közelebb Krisztián.
- Ne hagyj el! - válaszolta az angyal. - Gyere vissza hozzám.
- Hol vagy?
- Csak ébredj fel és megtudod.....
Ekkor az angyal eltűnt és a világos hely is homályosodni kezdett. Egy gép csipogását hallotta a füle melől és egy nő hangját, aki szólongatja.
- Anya? - kérdezte rekedt hangon.
- Én vagyok. - hallatszódott egy megkönnyebbült sóhaj a nötől.
- Hol vagyok? - nyitotta ki Krisztián a szemeit.
|
- Hát te ki vagy? - kérdezte Krisztián, majd körültekintett.
Egy fehér szobában volt, s valami gép csipogott mellette. Megpróbált felkelni, ám iszonyatosan belefájdult a fejébe.
- Maradj, az orvos azt mondta feküdnöd kell! - szólt a lány. - Egyébként Bogi vagyok. Én találtalak meg a lépcsőházban.
Krisztián nem igazán értette miről van szó. Pár pillanat múlva ismét álomba szenderült.
A lány erősen szorította a kezét. Érezte, ez több, mint szimpla segítség neki. Érzett valamit a fiú iránt... talán szerelem első látásra?
- Értesítettük a fiú szüleit! Elindultak Sopronból. - szakította félbe Bogi gondolatait az orvos. - Ha meglesznek a vizsgálatok eredményei, azonnal szólunk!
- Rendben, köszönöm! - s az orvos távozott.
Bogi pedig Krisztiánnal maradt. Kezét szorítva imádkozott, hogy ne legyen semmi komolyabb baja...
|
SP el is indult, DE legurult a lépcsőn.
(Sajnálom, ezt képtelen voltam kihagyni, bocsánat. :D Mentségemre szóljon, rettenetesen unatkozom.)
|
-Krisztién ezt mégis, h képzelted ezt az egészet? H majd felhívsz és elmondod h szeretsz én meg majd a nyakadba ugrok vagy mi?
-Nem. - mondtam
- Akkor meg? Lépj tul, én is azt tettem, és nem szeretném ha többet felhívnál.
- De.. - és ezzel lecsapta. Én még mindig nagyon szeretm, és visszaakarom kapni, és visszais fogom.
|
-Igen? - szólt bele az ismerős, gyönyörűen csilingelő hang. A szívem hatalmasokat dobbant. Mot mit csináljak? Ajj Istenem..
-Rebeka..Én.. - motyogtam a falnak dőlve.
-Igen? Kibeszél? Ki az? - jött az értetlenkedő válasz. Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek. Olyan sok idő elmúlt, de én még mindig őt szeretem! Kell nekem!
-Én vagyok. Krisztián. - szívtam be a levegőt. Pár pillanatig azt hittem, hogy kinyomja..
-Krisz? Mármint.. -fullt el a hangja. - Te? Éder Krisztián?
-Igen! - fújtam ki a tődőmből az oxigént és lassan a hajamba túrtam. Annyira imádom ahogy kiejti a nevem.
-Mit..mit akarsz? - kérdezte halkan.
-Csak.. Neked mondhatom, hogy szeretlek! - tört ki nagyon hirtelen belőlem.
|
Rebe, a volt barátnője képe. Csúnya szakítás volt, és lényegében az ő hibája, de midennek ellenére még mindig szereti a lányt. Volt valami kék szemeiben és hollófekete hajában, ami nélkül sem tudta elképzelni az életét. Hiába próbálkozott bármilyen lánynál, hiáűba minden futó kalad, mindenkit csak Rebéhez tudott hasonlítni.
Elszánta megát: fogta és tárcsázta az ismreős számot. Rebe meglepetten vette fel... |
Csakhogy épp ekkor szállt ki a liftből Edina barátja. Eléggé összevesztek, de együtt távoztak.
Krisztián ekkor értette meg, hogy nem teheti tönkre az Ő boldogságukat. Elővette a telefonját és kitörölte Edina számát.
Krisztián telefonjában volt egy kép, amit nagyon szeretett nézni, amikor szomorú volt...a képen egy lánnyal mosolygott... |
-de ajándék nélkül mennyek most az milyen már!!-mondta krisz!
-jólérzem h nem akrsz velm jönni!-szomorkodot a lány!
-nem erről van szó!
-akkor miről?-mondta már már idegesen Edina és megfordult és elakart indulni
-Erről-majd megforditotta a lányt szorosan magához ölelte majd megcsókolta... |
-Ezt mindenki tudja.-mosolygott a lány
-Hát azért nem.
-Jó akkor nem de menjünk:D
-Ne vigyek valami ˝málnát˝ a bulira?:D Vagy valamit?
-Nem nem kell,csak gyere már:P
-Oké de.. |
SP az ajtóba meglátta hogy Edina szál ki a liftből...
-Szia-mosolygot a lány majd nyomot egy puszit az arcára..
-Szia hát te?-nézet furán Krisztián..
-Látom örülsz nekem-nevetet a lány...
-Szóval a barátnőm azt mondta h mindegy h 1 el kevesebben vagy többen vagyunk a buliján tehát meghivot téged is gondoltam szólok..-mosolygot Edina
-oké de honnan tudod h itt lakom..
-Nem volt könnyü kitalálni ép ebben az utcában sétáltunk amikor beszéltünk és a ház előt halottam h három csaj azt mondta h itt lakik SP...-mutogatott köszbe a lány
-Értem!szóval már azt is tudod h én vok a hires neves SP..-vigyorgot Krisz |
-Szia!Hát ma sajnos nem érek rá mert megyek a barátnőm szülinapi partyjára.Bocsi...de holnap?
-Hjajj.Értem.Kár.Na mindegy.Holnap persze jó.Hánykor?
-Fél9 Westend?
-OKÉ-Na akkor szia és érezd jól magad!
-Szia!
Tomika ott állt az ajtóba és nevetve mondta:
-Na most itt maradsz!És Anitával lehetsz NAAGY örömödre:D
-Felejtsd el.Elmegyek Puskás Petihez és elmegyünk bulizni.Majd jövök.Szia Tomika!;)
Sp az ajtóban meglátta... |
nah szal egyszerre külük el splany-al a rész tehát a Hienes részt ne vegyétek figyelembe..:$köszi:$
a fojtatás...
-én akkor meg elmegyek itthonról..-mondta már szinte kiabálva Krisztián..
-ugyan hová?
-Találkoztam egy lánnyal ma és felhivom h mennyünk el valahová
Ezzel ki is ment a konyhából és tarcsárni kezte a számot..
-Szia Krisztián vagyok arra gondoltam h találkozhatnánk ma nah mit mondazs?
-...
|
bocsi ez az én hibám véletlenül elküdtem mégegyzser ugyan azt a rész..:$nagyon sajnálom olyan hülye vok:$
2010.07.05 16:50 Hien „Csak nézte,ahogyan a lány sétál egyszer csak utána kiabált:
-Remélem még találkozunk..
-Én is..de ekkor megjelent egy srác..
Három puszival köszöntöte a lány
Krisztián reménykedet h nem a pasija..” |
Csak nézte,ahogyan a lány sétál egyszer csak utána kiabált:
-Remélem még találkozunk..
-Én is..de ekkor megjelent egy srác..
Három puszival köszöntöte a lány
Krisztián reménykedet h nem a pasija.. |
-Nincs kedved később sétálni egyet?-nézett félve a lányra Krisztián
Edina elgondolkodott,majd elővett a táskájából egy tollat és egy papírt,hogy leírja a számát,majd a kezébe nyomta egy kis mosolyal és elrohant.Krisztián teljesen összezavarodott,Miért adta meg a számát ha barátja van?Sétált egyet majd hazament.Otthon még mindig ott volt Anita és TV-t nézett.Krisztián intett Tomikának hogy mennyen ki a konyhába.
-még mindig itt van?
-igen és itt alszik ,méghozzá a te szobádban-röhögött
-mivan?
-nincs a házban több ágy, az enyém pedig túl kicsi
-akkor én a nappaliban alszom-jelentette ki Krisz
-azt már nem!vele alszol és kész |
-Edina-nyujtotta ő is a kezét..De most már mennem kell vár a barátom.
-A Barátod?-szomorodott el Krisztián
-Igen,A barátom..Na de tényleg megyek.Szia
-Szia.-köszönt el Sp
Csak nézte,ahogyan a lány sétál egyszer csak utána kiabált:
|
- semmi baj-monda a lány
-de tényleg nagyon sajnálom-adta oda a táskáját SP
-mondat hogy semmi gond előfordul mással is..
-redeben Krisztián vagyok-nyujtotta a kezés és mosolygot
-Edina-nyujtotta ő is a kezét..De most már mennem kell vár a |
-mert?-szakította félbe Anita
-énekórám lesz.Szija-gyorsan felállt és kiment,az előszobában belefutott Tomikába
-mit csinálsz haver?minden csajt elüldözöl magadtól,így sose lesz barátnőd!
-nem üldözöm el,de túlságosan nyomul...-mutatott hátra-elmegyek sétálok egyet
Tök idegesen elindult,az ajtót becsapta.A ház előtt telibe ütközött egy lánnyal akinek még a táska is kiesett akézéből..
-íí bocs, ne haragudj-gugoltak le egyszerre a táskáért
|
-Na és milyen Tomikával lakni?-kérdezte Anita
-Kibírható:D-nevetve válaszolt
De itt abba is maradt a beszélgetés.A llány egyre közelebb ült Krisztiánhoz.
-Mit csinálsz?-csodálkozott
-Semmit.
-Ja..oké.de nekem most mennem kell mert.. |
Krisztián visszament a lakásba mikor meglátta,hogy.. Tomika ott ül a kanapén egy csajjal.
-Őő bocsi a zavarásért már megyek is.
De akkor Tomika így szólt: -Maradj úgyis beakarom neked mutatni Anitát az unokatesómat.
-Ő az unoka tesód?:O Nézett rá Krisztián mert a lány különösen szép volt.
-Beszélgessetek nyugottan én a szobámban leszek. És ezzel Tomika elvonult..
|
[58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
