K�vetkez� 10 cikk

El�z� 10 cikk

22. fejezet		2011.06.20. 14:59
Halk kopog�sra �bredtem. Zita dugta be a fej�t, agg�d� arckifej�s�vel �s Tomival egy�tt. - Gyertek csak be – mosolyodtam el halv�nyan. - Vihar van a Paradicsomban? –Tomika vigyorogva pr�b�lt j� kedvre der�teni, eredm�ny n�lk�l. Zita oldalba b�kte, Tomika pedig csak megr�ntotta a v�ll�t v�laszol, jelezve, hogy nem �rti a probl�m�t. - Mi a baj? – k�rdezte Zita az �gyam sz�l�re �lve. - V�ge – suttogtam azt az egy sz�t, aminek a kimond�sa t�rk�nt f�r�dott a sz�vembe. - De mi t�rt�nt? – �lelt �t vigasztal�an a testv�rem. Most m�r Tomi is helyet foglalt Zita mellett az �gyon. - K�t k�l�n vil�gban �l�nk – adtam el� nekik is az am�gy teljesen alaptalan indokot. - Ne kezd m�r te is ezt – h�borodott fel Tam�s. Sejtettem, hogyan �rti, el�g sablonos duma volt, de nem tudtam mit mondani Kriszti�nnak, hogy ne b�ntsam meg. Hisz ez egy idi�ta kifog�s, rengeteg olyan p�r van, akik k�z�l az egyik h�res a m�sikuk pedig „civil”, k�zt�k a h�gom �s � is. - Ne haragudjatok, de most egyed�l szeretn�k lenni egy kis ideig – sz�ltam v�g�l hossz� id� ut�n. Csendben fel�lltak, Zita m�g vetett r�m egy agg�d� pillant�st, majd becsukta maga m�g�tt az ajt�t. Nem tudtam magammal mit kezdeni, mindig csak � j�rt a fejemben. Tudni akartam, hogy mi van vele, hogy viseli a szak�t�st. De nem h�vhattam fel, az � �s a saj�t �rdekemben sem. Hirtelen eszembe jutott, hogy mindig emlegetni szokta, hogy rengeteget �r a k�z�ss�gi oldalaira �s mindig azt b�ng�szte, amikor �n �pp a laptopomon dolgoztam. T�relmetlen�l v�rtam, hogy bekapcsoljon a g�p �s bet�lts�n az oldal. Sietve regisztr�ltam �s kikerestem Kriszti�n profilj�t, term�szetesen ezt is megosztotta a rajong�ival, ha csak vir�gnyelven is. Egy id�zetet osztott meg utolj�ra: „Nem lesz j� n�lk�led, �jabb csal�d�s, nem is tudom, hogy ki volt�l?! Hazugs�g az eg�sz, m�gis elhittem minden sz�t, amit kimondt�l.” Tudtam, hogy ez nekem sz�l �s borzalmas �rz�s volt, hogy ezt gondolja r�lam, de ink�bb gy�l�lj�n engem, mintsem valami baja essen. Az�rt vissza�rtam neki, a sok rajong� k�zt �gysem akad fenn a szeme az �n bejegyz�semen. „ Nem minden az, aminek l�tszik.” Kikapcsoltam a g�pet. Sz�p lass� l�ptekkel elindultam a f�rd�be, hogy rendbe tegyem magam. Felh�vtam az irod�t, hogy m�snap nem megyek be, mert nem �rzem j�l magam. Ilyen ideg�llapotban nemhogy dolgozni, l�tezni is alig tudok. Mondt�k, hogy nem baj, �gysincs most nagy hajt�s, pihenjem csak ki magam. Eg�sz �jjel csak forgol�dtam nem tudtam szabadulni Kriszti�n f�jdalomt�l csillog� tekintet�t�l, a fejemben villogott. �jjeli szekr�nyemr�l is az � tekintete n�zett vissza, hisz oda volt ki�ll�tva az els� k�z�s k�p�nk, amit � k�sz�tett, amikor a parkban s�t�ltunk. Valahogy azt�n m�g is siker�lt elb�lintanom p�r �r�ra. Rettent� f�radtan �bredtem, hatalmas, s�t�t karik�kkal a szemem alatt. Megmostam az arcomat, de a helyzet cs�ppet sem javult. �sszek�t�ttem a hajamat egy copfba. Felkaptam egy edz�gaty�t, p�l�t, egy beleb�j�s pulcsit �s a tornacip�m. Bedugtam a f�lhallgat�kat �s ind�tottam a zen�t. Elraktam a kulcsot. A l�pcs�h�zb�l ki�rtve a park fel� vettem az ir�nyt. Csak futottam �s futottam, igyekeztem kiadni minden felgy�lemlett fesz�lts�get ezzel a rohan�ssal. Egy pillanatra nem figyeltem oda �s bele is �tk�ztem valakibe. - Bocsi, nem figyeltem a l�bam el� – szabadkoztam fel sem n�zve. - Nem, dehogy, az �n hib�m volt, bel�d szaladtam – menteget�z�tt � is. - Egyezz�nk ki abban, hogy mindkett�nk hib�ja volt – ny�jtott kezet fel�m. – Peti vagyok. - Dorka – mutatkoztam be. Magas, vil�gos barna haj�, z�ldes szem� sr�c volt. – Ne haragudj, de futok tov�bb, r�m f�r a stressz old�s. - �n is �pp ez�rt vagyok itt, csatlakozhatom hozz�d. Kettesben jobban megy a fut�s is – k�rdezte kedvesen. Igaz�b�l j�l j�tt most egy kis t�rsas�g, nehogy teljesen magamba zuhanjak. - Persze, gyere csak – nagyon sokat besz�lgett�nk. A sors ir�ni�ja, hogy � is nem r�g szak�tott a bar�tn�j�vel. Valami�rt neki el tudtam mondani, hogy mi t�rt�nt. Tal�n, mert nem ismer, �s nem �t�l el vagy, mert els� pillanatt�l fogva �rthetetlen m�don megb�ztam benne. Ez k�lcs�n�s volt, ugyanis � is megosztott velem p�r k�nyes dolgot a m�ltj�b�l �s a jelen�b�l is. J� �rz�s volt elmondani valakinek a probl�m�imat �s nem titkolni azokat. Mikor m�r mindketten, majd’ kik�pt�k a t�d�nket, le�lt�nk egy padra �s ott besz�lget�nk tov�bb. - �r�l�k, hogy megismerhettelek. �r�lts�g, de �n m�r most a bar�tomk�nt tekintek r�d – vallotta be miut�n telefonsz�mot cser�lt�nk �s �pp elb�cs�ztunk. - Dehogy �r�lts�g, �n is ugyan�gy �rzek – miut�n elk�sz�nt�nk, elgondolkoztam azon, hogy mi�ta �n lettem Zita gy�mja, maradt 2-3 bar�tom, akikre sz�m�thatok, b�rmikor. Elm�lked�seimb�l a telefonom rezg�se �bresztett fel. Ismeretlen sz�m volt. – Hal�, Feh�r Dorka – mutatkoztam be. - �n vagyok az – sz�lt bele �kos. – Hallottam, hogy betartottad az �g�reted, nagyon helyes. Este elmegy�nk bulizni. - Nem lehet, holnap dolgoznom kell. - Pedig musz�j lesz. Engem megh�vtak �s neked is j�nn�d kell, hogy j�l mutass az oldalamon. - Ott leszek – szinte f�jtam a szavakat d�h�mben, majd lecsaptam a telefont. Mit k�pzel ez mag�r�l? Ut�ltam a helyzetet. Sakkban tartott, tehetetlen voltam vele szemben. Azt kellett tennem, amit � akar, ha meg akartam v�deni Kriszti�nt.

21. fejezet		2011.06.20. 14:58
2 h�ttel k�s�bb Minden remek�l alakult az �letem minden sz�nter�n. Kriszti�nnal, Zit�val �s a munk�val is minden rendben volt. A munkahelyemen el�l�ptettek, a j�l siker�lt sz�linapi buli miatt. Zit�val nagyon j�l meg�rtett�k egym�st, nem volt semmif�le kamaszkori szesz�lye, amit r�szben Tominak k�sz�nhetek. Kriszti�nnal pedig nagyon boldogok voltunk, szinte r�zsasz�n felh�k k�zt j�rk�ltam, ha a k�zelemben volt. Minden nap tal�lkoztunk, ha nem is t�bbre, csak p�r percre. Mindig n�lunk voltunk, mert �ll�t�sa szerint, az �v�k egy igazi leg�nylak�s, amit, ha megl�tn�k, kifutn�k a vil�gb�l a tisztas�g m�ni�m miatt. Meg�g�rtem neki, hogy majd egyszer seg�tek kipucolni a h�zat. Sejtettem, hogy nem tarthat sok�ig ez a nagy �r�m �s ez az �rz�sem be is igazol�dott. D�dol�szva l�ptem be a lak�sba. Amikor bel�ptem a nappaliba a l�tv�nyt�l, ami fogadott kihagyott egy �temet a sz�vem. - Mit keresel te, itt? – k�rdeztem a meglepetts�gt�l �s idegess�gt�l akadoz� hangon. - Neked is, szia, �desem. �r�l�k, hogy ennyire sz�vesen l�tsz. K�rd�sedre v�laszolva, a port�s engedett be, nagyon kedves volt. Meg sem kellett fenyegetnem, el�g volt csak azt mondanom, hogy az unokatestv�red vagyok – mondta �kos gonoszan mosolyogva. - T�rj, a l�nyegre, mi�rt j�tt�l – kezdtem kij�nni a sodromb�l. - Csup�n egy dolgot akarok. - Mi lenne az? - Vissza akarlak kapni – felelte szemrebben�s n�lk�l. Amint kimondta, majdnem �sszeestem az ijedts�gt�l. Tudtam, hogy amit akar, azt megkapja. - Egyszer�bb lesz, ha most feladod, nem esel akkor�t pof�ra. Kriszti�n szeretem, �s ezen nem v�ltoztathatsz – mondtam hat�rozottan. - �, dehogynem. Te is nagyon j�l tudod, hogy nem b�rod ki kaland n�lk�l. Unatkozni fogsz, amit ut�lsz. K�l�nben is nincs nagy j�v�t�k, meddig b�rn�l titkol�zni mindenki el�tt. Mellettem nem kell megj�tszanod magad – b�gta a f�lembe. - �kos, hagy b�k�n, rendben? Nem �s k�sz. Megv�ltoztam, m�r nem tudsz hatni r�m. - Sejtettem, hogy nem lesz k�nny� r�venni, mindig is makacs volt�l. Nem akartam ilyen eszk�z�kh�z folyamodni, de, ha nem dobod ki azt a ny�lg�pet, besz�lek p�r haverommal �s garant�ltan olyan kezel�sben r�szes�l, hogy m�g az anyja sem ismer r�. Meg�ri megkock�ztatni? – k�rdezte olyan �rd�gi mosollyal az arc�n, amit�l megrettentem. Hogy mondhat ilyeneket? Egyszer�en nem b�rn�m ki Kriszti�n n�lk�l, viszont azt sem tudn�m elviselni, ha miattam b�rmi baja esne. - Id�re van sz�ks�gem, de meg kell �g�rned, hogy t�nyleg semmi b�nt�d�sa nem fog esni – v�laszoltam v�g�l a k�nnyeimmel k�szk�dve. - A szavamat adom r�. Mennem kell, m�g van egy kis dolgom. Ne agg�dj, m�g l�tjuk egym�st – adott puszit az arcomra, majd kiviharzott az ajt�n. Megriadtam, hisz nem undorodtam ett�l a puszit�l, s�t ugyan�gy �gett az arcomon az a hely, ahol az ajkai �rt�k, mint mikor Kriszti�n puszil meg. Megrettentem magamt�l. Felsejlettek a r�gi eml�kek �s �n nem tehettem ellene semmit. Borzalmasan �reztem magam. Nem tudtam elk�pzelni az �letemet Kriszti�n n�lk�l, m�gis musz�j volt megtennem vele. P�r napig, tal�n egy h�tig szomorkodik, azt�n sz�p lassan t�l lesz rajta. Jobb, ha a sz�ve t�rik �ssze, mintha b�rmelyik m�sik testr�sze. Remegve a kezembe vettem a telefont �s t�rcs�ztam Kriszti�n sz�m�t. - Szia, �t kell j�nn�d, besz�ln�nk kell, nagyon fontos – a hangom el-elcs�szott, ahogy besz�ltem. - Valami baj van? – k�rdezte Kriszti�n. - Csak gyere, k�rlek – t�rtem ki a v�laszad�s al�l. - Sietek – megnyomtam a piros gombot �s ledobtam az �gyra a telefont. Idegesen j�rk�ltam fel-le a nappaliban. Nem b�rtam megmaradni. Annyira szomor� voltam, hogy m�r-m�r fizikai f�jdalmaim voltak. V�g�l kopogtak, sejtettem, hogy � lesz az, miel�tt kinyitottam az ajt�t hatalmasat s�hajtottam. - Szia! Mi az? – �rdekl�d�tt Kriszti�n izgatottan. - Gondolkoztam, szerintem m�gsem fog ez menni nek�nk. Egyre kevesebbet vagyunk egy�tt, az �let�nk egy kapcsolat n�lk�l is zs�folt �s �n nem akarom, hogy ez egyre jobban elharap�dz�n, m�g a v�g�n �gy v�lunk el, hogy gy�l�lj�k a m�sikat, jobb, ha most sz�llunk ki ebb�l a kapcsolatb�l – mondtam el egy szuszra a mondand�mat. Kriszti�n arc�n l�ttam v�gig futni a f�jdalmat, olyan �rz�s volt, mintha valaki teljes er�b�l gyomorsz�jon v�gott volna. A sz�vem milli� apr� darabk�ra t�rt. - Ne csin�ld ezt, b�rmit megtenn�k �rted, ezt te is tudod. Megpr�b�lok t�bb id�t r�d sz�nni – fogta k�ny�rg�re a dolgot. A szem�be n�ztem, nagy hiba volt, l�ttam, ahogy megcsillan egy k�nnycsepp a szem�ben. Elvesztem, nem b�rtam tartani a szerepem �s zokogni kezdtem. - Menj el, k�rlek. Nem �rtheted, de hidd el, �rted teszem – suttogtam a s�r�st�l elf�l� hangon. - Magyar�zd meg, ne tedd ezt velem. El sem tudod k�pzelni mennyire, szeretlek, hogy mennyit jelentesz nekem – g�rd�lt le egy k�nnycsepp az arc�r�l. - Ne nehez�tsd meg – k�rleltem. Megfogta a kezemet �s m�lyen a szemembe n�zett. - Te tudod, mit csin�lsz – mondta �s fel�llt. Ny�lott az ajt�, Tomika �s Zita l�pett be rajta. �pp edz�sr�l j�ttek haza. Kriszti�n sz� n�lk�l kiviharzott a lak�sb�l, �n pedig sajg� sz�vvel, f�jdalmas tekintettel n�ztem ut�na, majd amikor elhalkultak a l�p�sei, n�m�n bekullogtam a szob�ba. R�vetettem magam az �gyra �s csak s�rtam �s s�rtam. V�r�s szemekkel aludtam el, szinte m�r k�nnyem sem maradt.

20. fejezet		2011.06.20. 14:57
Hajnalig egym�s karjaiban besz�lgett�nk. Akkor is csak az�rt indultunk el haza, mert m�r rettent�en f�ztam �s Kriszti�n k�lcs�nadott kab�tja sem seg�tett. Ak�rhogy is vacogtam, a naplement�t m�g megv�rtuk egy�tt.   - Nem akarok elmenni, nem akarom, hogy hazamenj�nk – nyafogott Kriszti�n, mikor fel�lltam, hogy k�sz�l�djek. Olyan aranyos volt. - �n sem akarok, de musz�j, nem maradhatunk �r�kre itt, b�rmennyire is szeretn�nk – simogattam meg vigasztal�an az arc�t. Nyugodtan �ltem be az aut�ba, hisz tudtam, hogy az a p�r korty bor, m�r r�g ki�r�lt a szervezet�b�l. Otthon, az ajt� el�tt, f�jdalmas b�cs�z�s k�vetkezett. V�g�l, amikor sehogy sem jutottunk egyr�l a kett�re, felaj�nlottam, hogy n�lam aludhat, felt�ve, hogy csak alszunk. Hazaugrott ruh�k�rt. Addig �n csendesen letusoltam, megf�s�lk�dtem �s lemostam a sminkem. Mire v�geztem �ppen kopogtatott. Nincs f�l�r�ja, hogy elv�ltunk, m�g is �gy ugrottam a nyak�ba, mintha napok �ta nem l�ttam volna. - Gyakrabban kell elugranom t�z percekre a j�v�ben, ha ilyen fogadtat�sban r�szes�l�k – mosolygott. Nem v�laszoltam csak megpusziltam az arc�t. – Hm, ez t�nyleg bev�lik – folytatta. - Jaj, ne bolondozz, ink�bb menj megf�rdeni, mert mell�m azt�n nem fekszel be koszosan – bokszoltam bele j�t�kosan a v�ll�ba. - Hihetetlen, r�gt�n az els� randi ut�n testi er�szakot alkalmazol velem szemben – h�borgott Kriszti�n sz�npadiasan. - Borzalmas egy h�rpia vagyok, tudom – mentem bele a j�t�kba. Nagyon �gy t�nt, hogy Kriszti�nnak m�g nem �llt sz�nd�k�ban aludni. Letusolt �s beb�jt mell�m az �gyba. M�r fenn ragyogott a nap az �gen, de mi m�g mindig besz�lgett�nk.  Hirtelen Kriszti�n hatalmasat �s�tott. – Ez vetekedett egy v�zil� �s�t�s�val, �r�l�k, hogy a fejem a hely�n maradt – hecceltem tov�bb. - Na, mindig csak b�ntasz – b�jt el a p�rna m�g�, j�tszva a s�rt�d�ttet. - Ne vedd a sz�vedre, na! – engesztelgettem. - Ha adsz egy cs�kot, megbocs�jtom minden ellenem elk�vetett b�n�det – sz�n�szkedett tov�bb. - �m legyen – egyeztem bele �s gyeng�d cs�kot leheltem az ajk�ra. – De most m�r t�nyleg aludjunk. Nem tudod, milyen ki�llhatatlan vagyok, ha nem alszom ki magam. Eg�sznap hisztizem – vallottam be. - Ne viccelj, te is? �n teljesen ugyan�gy viselkedem. - K�sz�n�m a mai napot, ez volt �letem egyik legszebb napja – v�ltottam t�m�t. M�g szorosabban hozz�b�jtam. - Nem, �n k�sz�n�m, hogy toler�lod, hogy nem vagyok h�tk�znapi, �s hogy ennek ellen�re is adt�l egy es�lyt. El sem hiszem, hogy most veled vagyok itt. Olyan ez, mint a legvadabb �lmaimban – v�laszul adtam neki egy �jabb cs�kot. - J� �jszak�t, Kriszti�n. Szeretlek! - �n is t�ged, mindenn�l jobban – suttogta bele a f�lembe. J� kedv�en aludtam el. D�lel�tt arra �bredtem, hogy a nap a szemembe s�t. Szok�s szerint elfelejtettem leengedni a red�nyt. Kriszti�n egyenletesen szuszogott. A mellkas�n fek�dtem, remek �rz�s volt hallgatni, ahogy a sz�ve dobog. Rettenetesen elfek�dtem a nyakam. Megpr�b�ltam leemelni a kez�t magamr�l, de csak azt �rtem el vele, hogy �lm�ban m�g jobban mag�hoz �lelt. P�r percig m�g pr�b�lkoztam, de azt�n ink�bb feladtam, nem volt sz�vem fel�breszteni. Csak n�ztem, ahogy b�k�s, rezzen�stelen arccal fekszik. Annyira hihetetlen volt, hogy ilyen gyorsan, ekkora fordulatot vett az �letem a j� ir�nyba. Mindezt Kriszti�nnak k�sz�nhettem. �vatosan v�gig sim�tottam a karj�n. Megijedtem, amikor elkapta szabad kez�vel az eny�met. Kinyitotta a szem�t �s megpuszilta a kezemet. - J� reggelt sz�ps�gem! – �dv�z�lt egy cs�kkal �sszek�tve. - Bocsi, nem akartalak felkelteni – szabadkoztam. - Ugyan, erre szeretn�k fel�bredni mindig. Am�gy meg, m�r fenn voltam, csak lusta voltam kinyitni a szemem – nyugtatott Kriszti�n. - Fel kellene kelnem, hogy reggelit k�sz�tsek – vetettem fel az �tletet. - A-a, nem m�sz te sehova – mondta Kriszti�n �s mag�hoz szor�tott. - Musz�j, Zita m�g a v�g�n �hen hal – gy�zk�dtem. V�g�l siker�lt kiszabadulnom a ’ rabs�gb�l ‘. Ny�jt�zkodtam egyet, majd elindultam ki a konyh�ba. Legel�sz�r is megf�ztem a k�v�mat. Majd nekil�ttam, a r�ntotta k�sz�t�s�hez. Igaz�b�l m�r eb�did� volt, de nem volt se kedvem, se energi�m, hogy nekil�ssak a nagy s�t�s-f�z�snek. Ez�rt �gy d�nt�ttem, hogy �sszedobok valamit gyorsan, azt�n majd k�s�bb rendel�nk valahonnan, ha �hesek lesz�nk. El�tte bekopogtam Zit�hoz, hogy egy�ltal�n �hes-e. Tomika ism�t n�lunk volt. Vicces l�tv�nyt ny�jtottak. �ltek az �gyon �s mindketten megbabon�zva b�mult�k a saj�t laptopjukat. - H�, kock�k, k�rtek valamit enni? - Nem, k�szi, m�r csin�ltunk magunknak – elmosolyodtam. Az �n kicsi h�gom, sz�pen lassan feln�tt� v�lik. - Ha kell, valami sz�ljatok. - Ok� – felelt�k, de a monitorr�l le nem vett�k volna a szem�ket. Felt�rtem a toj�sokat �s neki�lltam keverni. Hallottam, hogy Kriszti�n a f�rd�ben van. Csak akkor �rt ki, amikor m�r elk�sz�ltem a r�ntott�val. - Munkaker�l� vagy – piszk�ltam. - Nem is igaz. - De, am�gy se �r. Te m�r itt teljes pomp�dban ragyogsz �n pedig k�cosan �s pizsiben vagyok – nyavalyogtam. - Ez igaz, csak az a k�l�nbs�g, hogy te �gy is mes�sen festesz – b�kolt Kriszti�n. - Jaj, te – cs�koltam meg ism�t. – Te azt�n tudod, hogyan kell udvarolni. - Ez nem csak �res b�k, ezt teljesen �gy gondoltam – tapasztotta most � ajk�t az eny�mre.

19. fejezet		2011.06.20. 14:55
Mivel remek volt az id�, ez�rt teljes nyugalomban le�lhett�nk a f�be. Kriszti�n az egyik nagy kedvencemet, tortellinit hozott nekem. Most is teljesen meglep�dtem, hogy t�k�letesen kiismeri az �zl�semet. Az eb�d j� hangulatban telt. -    Olyan sz�vesen, maradn�k m�g, de, sajnos �gy is sok id�t l�gtam el a munk�b�l – szomorodtam el. -    H�, semmi baj, holnap �gy is tal�lkozunk – emelte fel finoman a fejemet az �llamn�l fogva. -    Igaz – feleltem �s kik�s�rtem �t. B�cs�z�ul m�g meg�leltem, majd figyeltem, ahogy a fekete aut� t�volodik, mindaddig, m�g v�g�l elt�nt a t�volban. Egyszerre �reztem szomor�s�got, ami�rt el kellett mennie �s boldogs�got, ami�rt itt volt. A buli kezd�s�ig maradt id�, nagyon gyorsan szaladt el. Mire �szbe kaptam m�r is kezdtek befel� sz�lling�zni a vend�gek. Mindenkinek kedvesen k�sz�ntem, ha k�rdeztek valamit k�szs�gesen v�laszoltam. Ez volt a feladatom. A h�tt�rb�l ir�ny�tottam mindent. A bulinak hatalmas sikere volt. Mindenki nagyon j�l �rezte mag�t.  Sz�pen lassan el�rkezett az este f�nypontja is, ami nem m�s volt, mint a szt�rfell�p�. Szerencs�re Zoli id�ben �rkezett, nem volt semmif�le teljes�thetetlen k�r�se, semmi nagyk�p�sk�d�s. Nagyon j� fej volt v�gig. R�gtam a k�rm�met az izgatotts�gt�l, hogy milyenek lesznek a reakci�k a vend�gek r�sz�r�l, ha megl�tj�k Zolit. Megk�nnyebb�ltem, amikor l�ttam, hogy szinte mindenki elcsod�lkozik egy pillanatig, majd lelkes tapsol�sban t�r ki. A mini koncertnek eszm�letlen sikere volt, Zoli pedig kedvesen osztogatta az al��r�sokat �s k�sz�tette a k�z�s k�peket. Mikor m�r minden elcsitult, a sz�linapos feles�ge, f�lreh�vott. Megrettentem, hogy tal�n valami kivetni val�ja volt a partyval kapcsolatban, �m kider�lt, hogy annyira tetszett neki az eg�sz, hogy m�r is, ad egy k�vetkez� megb�z�st. Amikor meg�rkezett a takar�t� brig�d, Timi felaj�nlotta, hogy � marad, menjek csak haza pihenni. Elfogadtam az aj�nlat�t, hisz m�r nagyon f�radt voltam �s m�g f�l �r�t kellett vezetnem.   Az utat viszonylag r�vid id� alatt megtettem. Mikor haza�rtem, beosontam a bej�rati ajt�n, nehogy fel�bresszem Zit�t. �szrevettem, hogy a cip�k k�zt, van egy ismeretlen f�rfi csuka is. Halkan kinyitottam a h�gom szob�j�nak ajtaj�t, szinte meg sem lep�dtem, amikor �t �s Tam�st fel�lt�zve, �lelkezve l�ttam aludni az �gyon. Elmosolyodtam, gyorsan elmentem tusolni. Bezuhantam a p�rn�k k�z�, m�g szinte le sem �rt a fejem, m�r is m�ly �lomba mer�ltem. �ssze-vissza �lmodtam mindenf�l�t. M�snap reggel, mikor fel�bredtem, nem eml�keztem egyik �lmomra sem. Azt tudtam, hogy egyik sem volt rossz, de m�sra nem eml�keztem bel�l�k.  Kipihentem keltem, nem kellett munk�ba menni, pihen�t kaptam, a tegnapi �tdolgozott nap ut�n. Kicsoszogtam a konyh�ra, hogy magamba t�ltsem a napi koffein adagomat, Zita �s Tomika �pp reggeliztek. -    J� reggelt! – �dv�z�ltem �ket. -    Hell�! – k�sz�ntek vissza nem t�l energikusan. -    Tam�s, te m�r bek�lt�zt�l? – kezdtem el piszk�lni. -    Persze, m�r ki is pakoltam a b�r�nd�met – sz�lt vissza. -    Am�gy nem t�rt�nt semmi, filmezt�nk. El�lmosodtunk, Tomi f�radt volt, ez�rt itt maradt – magyar�zta a tes�m. -    Rendben, nekem nem kell menteget�zn�d – kacsintottam r�. Eg�sznap takar�tottam, hogy kevesebbet gondoljak az esti randira. M�g �gy is egyfolyt�ban az j�rt a fejembe. K�t �r�val a randi el�tt elkezdtem k�sz�lni, m�gis alig k�sz�ltem el. Mivel Kriszti�n semmit nem �rult el a randir�l, ez�rt kevertem az eleg�ns �s sportos st�lust. Fekete nadr�got vettem fel egy p�ntn�lk�li hossz�tott fels�vel �s egy telitalp� magas sark�val, amivel ak�r a vil�gb�l is ki tudn�nk s�t�lni, de m�gis nagyon eleg�ns. A hajamat laza copfba k�t�ttem. Enyhe sminket tettem fel. Kriszti�n szinte m�sodpercre pontosan �rkezett. Egy feh�rr�zs�t tartott a kez�ben. Belet�zte a hajamba. Elk�sz�ntem a tes�mt�l. Kriszti�n kinyitotta el�ttem a kocsija ajtaj�t. Egy fekete Alfa Romeoja volt. Egy L�nc h�dra n�z� lak�sn�l �lltunk meg. Nem �rtettem semmit. Kriszti�n egy kend�t vett el�. Sejtettem mire k�sz�l. . Kiz�rt, hogy az �n szememet bek�t�z�d azzal. -    Na, k�rlek – n�zett r�m azokkal az ellen�llhatatlanul sz�p szemeivel. Olyan tekintettel vizsg�lta a barna szemeimet, hogy �gy �reztem, �tl�t rajtam, ak�rcsak a r�ntgensugarak. -    Rendben, de, ha elesek, nem r�h�gsz ki. -    Soha – egyezett bele.  A h�tam m�g� l�pett, majd �vatosan bek�t�zte a szemeimet. �reztem a nyakamon a lehelet�t. J�les� borzong�s futott v�gig a h�tamon. Finom megfogta a kezem �s vezetett. Hirtelen felkapott az �l�be. -    H�k�s, mit csin�lsz? – k�rdeztem ijedten. A v�r is megfagyott az ereimbe, hisz csak azt vettem �szre, hogy a talaj elt�nik a talpam al�l. -    L�pcs� volt – felelte nevetve. – Most leteszlek – sz�lalt meg. -    Meg�rkezt�nk? Levehetem a kend�t? – k�rdeztem t�relmetlen�l. -    Igen, de majd �n leveszem – izgatottan topogtam. Miut�n megszabadultam a kend�t�l, k�rben�ztem. Egy gy�ny�r� sz�p tet�n �lltunk. Egy asztal volt k�z�pen, k�t sz�kkel. Minden tele volt r�zs�kkal �s gyerty�k ezrei pisl�koltak a s�t�tben. Azt asztalon k�t poh�r �s egy �veg ros� bor �llt. Egyszer�en gy�ny�r� volt minden, pont olyan, mint amilyenr�l kiskoromban �lmodtam.  Sz�hoz sem jutottam. �reztem Kriszti�n tekintet�t az arcomon. A szemem megtelt k�nnyel, nagyon meghat�dtam. Nem mondtam egy �rva sz�t sem, csak meg�leltem. Ez az �lel�s jobban kifejezte az �rz�seimet, mint ezer sz�. Kriszti�n is meg�rtette, hogy mit jelent ez a gesztus �s � is vissza�lelt. Nem tudom, meddig �lltunk �gy �ssze�lelkezve, v�g�l Kriszti�n szak�totta meg az �lel�st. Az � szem�ben is m�rhetetlen boldogs�got l�ttam. Ett�l, ha lehet m�g jobb lett az �n kedvem is. Kih�zta nekem a sz�ket �s le�lt�nk besz�lgetni. Az eg�sz olyan volt, mint egy t�nd�rmese, nem akartam, hogy v�ge legyen. Kriszti�n tartogatott m�g egy meglepet�st is. Egy leter�tett pl�d v�rt r�nk, miut�n elfogyasztottuk a bort. Leheveredt�nk h�t r� �s n�zt�k a csillagokat. Az eg�sz olyan meghat� volt. Kriszti�nra n�ztem. Az arca sz�p lassan k�zel�tett az eny�m fel�. Az ajka s�rolta az eny�met, majd v�g�l ajkaink cs�kban forrtak �ssze. Egyre szenved�lyesebb lett a cs�kunk. Alig kaptam leveg�t, de nem �rdekelt, teljesen �tadtam magam az �rz�snek. Az elszakad�s szinte fizikai f�jdalmat okozott. – Dorka, mondanom kell valamit. Soha senkinek nem mondtam m�g ezt ennyire komolyan, f�leg nem ilyen r�vid ismerets�g ut�n. Nem sz�m�t, mi�ta ismerlek. Nem voltam m�g ilyen biztos az �rz�seimben, mint most. Dorka, �n szeretlek – mondta ki v�g�l. A gyomrom cig�nykereket vetett, mikor kimondta azt a sz�t, ami m�r bennem is megfogalmaz�dott. -    �n is szeretlek – vallottam be v�g�l. Olyan boldog voltam, hogy szinte elrep�ltem a nagy boldogs�gt�l. Ezt az �rz�st nem tudtam mihez hasonl�tani, �kossal sosem �reztem ilyet. Csak �lt�nk csendben egym�st �lelve �s n�zt�k a gy�ny�r� sz�p panor�m�t. Nem volt sz�ks�g szavakra.

18. fejezet		2011.06.20. 14:52
-    Na, siker�lt int�zni valamit? – k�v�ncsiskodott Timi egyb�l az ut�n, hogy letettem a telefont. -    H�t, mondhatjuk, egyik ismer�s�m j�rtas a szt�rvil�gban �s pr�b�l int�zni nek�nk valamit, de nem mert semmit sem biztosra mondani – adtam v�laszt a k�rd�s�re. – Ezen k�v�l minden rendben van? -    Igen persze, de v�lem�nyem szerint �pp el�g nagy probl�ma az is, hogy a buli el�tt p�r �r�val m�g nincs meg a fell�p�nk. Mi lesz, ha az ismer�s�d azt mondja, hogy nem tud seg�teni? Akkor mihez kezd�nk? – kezdett teljesen kikelni �nmag�b�l Timi. �szint�n sz�lva nekem sem kellett sok a teljesen ideg�sszeroppan�shoz vagy legal�bbis egy kiad�s hisztihez. Nagyon d�h�s voltam az eg�sz vil�gra, hisz nagyon fontos lenne nekem ez a sz�let�snapi buli, sokat jelentene a karrieremnek, ha t�k�letesen s�lne el. -    Nyugodj meg, tudom, hogy Kriszti�n minden t�le telhet�t megtesz annak �rdek�ben, hogy szerezzen nek�nk egy el�ad�t – nyugtatgattam Timit, de legf�k�ppen magamat. El kellett terelnem a gondolataimat. Nem volt t�l k�nny�, hisz el�g nagy probl�m�val �lltunk szemben. Megpr�b�ltam megkeresni a dolog pozit�v oldal�t, mint mindig mindennek, de nem nagyon siker�lt r�j�nn�m, hogy ebb�l a szitu�ci�b�l, mi az, ami sz�momra m�g j�l is els�lhet. �ppen a vir�gokat rendezgettem, amikor megcs�rd�lt a telefonom. Amikor megl�ttam, a kijelz�n Kriszti�n nev�t villogni, a v�rnyom�som pillanatok alatt az egekbe emelkedett. M�ly l�legzetv�tel ut�n felvettem a telefont. -    Szia! Siker�lt int�zni valamit? – k�v�ncsiskodtam. -    Szia! Igen, siker�lt. Tudtam besz�lni Bereczki Zolival �s be tud v�llalni egy 45perces m�sort – k�z�lte Kriszti�n a j� h�reket. -    �risten! Ez szuper. Annyira nagyon k�sz�n�m. Hanem is az �letemet, de a munk�mat �s a karrieremet megmentetted. Hogyan h�l�lhatom meg, ezt neked? – majdnem repdestem az �r�mt�l, hogy v�g�l m�gsem ment cs�dbe az eg�sz buli. Ezt csak is Kriszti�nnak k�sz�nhetem. -    Ugyan, csak term�szetes volt, hogy seg�tek neked. De, ha ragaszkodsz ahhoz, hogy meg akarod k�sz�nni nekem, akkor meg el�gszem annyival is, ha elj�ssz velem egy m�sodik randira. Mivel az els�t m�r megbesz�lt�k, ez�rt gondoltam bebiztos�tom magamat, arra az esetre, ha v�letlen�l rosszul s�lne az am�gy t�k�letesen megszervezett tal�lk�nk – felelte Kriszti�n lelkesedve. Ezek ut�n nem mondhattam nemet neki, illetve, nem is akartam. -    �ll az alku. -    Rendben, akkor holnap este h�tre �rted megyek, rendben? -    Persze, az �gy pont j� lesz. De ne haragudj, most mennem kell. Minden a feje tetej�n �ll. M�g annyi dolgom van – s�hajtottam olyan er�vel, hogy a kit�dul� leveg� sim�n eltolt volna egy megpakolt teheraut�t is. -    Ne is mond, szalad az eg�sz st�di� itt is. Holnap tal�lkozunk, m�r alig v�rom. Szia, kisl�ny – k�sz�nt el. -    Szia – b�cs�ztam �n is el r�viden. – Timi! – ki�ltottam a m�sik asztaln�l s�rg�-forg� sz�ke l�nynak. -    Mond, hogy j� h�r – emelte r�m rem�nykedve a tekintet�t. -    H�t, ha az j� h�rnek sz�m�t, hogy Bereczki Zolt�n lesz a szt�rfell�p�nk ma este, akkor igen, j� h�reim vannak – k�z�ltem vele is a fejlem�nyeket. -    �risten, hihetetlen, hogy siker�lt elint�zned, hogy � l�pjen fel? – h�ledezett Timi, mik�zben az �lla k�r�lbel�l a padl�t verdeste a meglepetts�gt�l. -    Az ismer�s�m elint�zte nekem – mondtam mosolyogva. Annyira j� volt a hangulatom, hogy szinte lehetetlen lett volna, akkor �s ott lehervasztani a mosolyt az arcomr�l. Vid�man folytattam tov�bb a munk�t. Minden a legnagyobb rendben haladt. Eg�sznap telefon�lgattam. Rengeteg telefont lerendeztem. Meg sem lep�dtem, amikor vagy m�r sz�zadszorra vettem fel aznap a telefont.  – Igen, tess�k? Feh�r Dorka – mutatkoztam be szok�s szerint a telefonba. -    J� napot! Bereczki Zolt�n vagyok. �der Kriszti�n eml�tette, hogy be kellene seg�tenem mag�nak, csak a c�m �s az id�pont miatt �rdekl�d�m. -    �, j� napot! Nagyon sz�pen k�sz�n�m, hogy id�t szak�t a partyra – h�l�lkodtam, majd hosszas �tvonal magyar�z�s k�vetkezett. -    Rendben, oda fogok tal�lni, de szerintem tegez�dj�nk – mondta kedvesen Zoli. -    Ahogy szeretn�d. Ez esetben, d�lut�n tal�lkozunk. Szia! -    Szia! – alig tettem le a telefont, ism�t csenget�sbe fogott. Meglepetten l�ttam, hogy Kriszti�n neve villog a kijelz�n. -    Hell� – k�sz�ntem bele meglepetten a mobilba. -    Fordulj meg! – utas�tott Kriszti�n. -    Mi? Mi�rt? – �rtetlenkedtem. -    Csak csin�ld, k�rlek! – m�g mindig nem �rtettem semmit, csak megtettem, amire k�rt. Amikor megl�ttam, hogy �pp el�ttem �ll, a meglepetts�gt�l, majdnem eldobtam m�g szeg�ny telefonomat is. K�t l�p�ssel �tszelte a k�zt�nk l�v� t�vols�got. – L�tnom kellett t�ged – fogta a kez�be az arcom. -    Annyira aranyos vagy – mondtam ki, ami �pp a fejemben volt. R�gt�n meg is b�ntam el�nt�tt a p�r. -    Te is �des vagy, f�leg amikor ilyen zavarba j�ssz – mondta a kedvenc mosolyommal az arc�n. – Hoztam neked eb�det, Zita mondta, hogy ilyenkor nem nagyon eszel – lobogtatta meg a zacsk�t, amit a kez�ben tartott. Nagyon j�l esett a figyelmess�ge. Teljesen igaza volt, hisz m�r jav�ban elm�lt d�l, de �n m�g egy falatot sem ettem. -    Nagyon sz�pen k�sz�n�m. -    Ugyan, nincs mit. Hoztam magamnak is, hol tudjuk elfogyasztani? -    H�t, gyere velem, mutatok egy helyet – fogtam meg a kez�t �s h�ztam magam ut�n. A buli egy gy�ny�r� sz�p r�ten volt, �m �n tudtam egy m�g szebb tiszt�s. – Piknikezhet�nk, ha szeretn�l – vetettem fel. -    Remek �tlet, k�r, hogy nem nekem jutott eszembe.

17. fejezet		2011.06.20. 14:51
A hazafele utam, nagyon hossz�nak t�nt. Nem volt kivel besz�lgetni, a r�di�ba sem voltak j�, hallgathat� sz�mok. R�ad�sul elkaptam minden l�tez� piros l�mp�t �s m�g az �g is beborult. M�r elkezdett bes�t�tedni is, ami t�l kor�n volt, hisz a tavasz k�zep�n�l j�rtunk. V�gre haza�rtem �s r��bredtem, hogy milyen f�radt is vagyok. Tomika �s Zita m�g mindig a szob�ban voltak. Nem akartam zavarni �ket, ez�rt �sszeszedtem a f�rd�shez sz�ks�ges dolgokat �s bez�rk�ztam a f�rd�szob�ba. Hosszan pihentem a k�dban, majd nagy nehezen kik�sz�l�dtam. Kif�s�ltem a hajam, meg mostam a fogam, felvettem a pizsam�mat. Bekopogtam Zit�hoz. -    Szia! Elmegyek aludni, mert holnap kem�ny napom lesz. Csin�ljak neked reggelit vagy menni fog neked is? -    Aha, majd �sszedobok valamit, pihenj csak. -    Ok�, k�szi. �sszel legyetek! – emeltem fel figyelmeztet�en a mutat�ujjamat. -    Csak term�szetes h�lgyem! – viccelte el szok�s szerint a helyzetet Tomi. Megcs�v�ltam a fejem. Visszacsuktam az ajt�t �s elindultam a szob�mba. Mire arra ker�lt a sor, hogy m�r t�nyleg aludhattam volna, nem is voltam olyan �lmos. Bekapcsoltam a laptopot �s bekuporodtam az �gyba. �gy d�nt�ttem, hogy r�keresek Kriszti�nra. Be is �rtam a keres�be a nev�t. Pillanatok alatt rengeteg tal�latot hozott ki. A legt�bb tini l�nyokt�l sz�rmaz� rajong�i oldal. Hosszas b�ng�sz�s ut�n, v�g�l megtal�ltam a hivatalos fot�soldal�t, amit �rdekesnek tal�ltam, ez�rt r�kattintottam. Oldalt megjelentek a kateg�ri�k, �n pedig sz�pen sorj�ban v�gig n�ztem a k�peket, egyt�l-egyig remek�l siker�ltek. El kellett ismernem, hogy t�nyleg gy�ny�r� fot�kat k�sz�t. Azt�n �tpislantottam a zen�sz weboldal�ra is, belehallgattam p�r dalba. A lassabb sz�mai egyszer�en mag�val ragad�ak voltak, t�k�letesen kifejeztek egy-egy lelki�llapotot, m�g a gyors sz�mok k�zt is volt p�r, ami elnyerte a tetsz�semet. Lehet, hogy rosszul tettem, hogy ut�na n�ztem a munk�ss�g�nak. A fejem ism�t tele volt vele, az arc�val, az illat�val. Kikapcsoltam a g�pet �s megpr�b�ltam elaludni. Egyszer�en nem siker�lt, csak fek�dtem �s n�ztem a plafont. Azt�n megcs�rrent a telefonom a p�rna alatt. Egy �j �zenete �rkezett. �llt a k�perny�n. A felad� pedig Kriszti�n volt. A sz�vem hangos d�b�rg�sbe kezdett. Remeg� k�zzel nyomtam meg a gombot, hogy szeretn�m elolvasni az �r�s�t. Nem tehetek r�la, csak r�d tudok gondolni. Aludj j�l, kir�lyl�ny. Mint valami var�zslat �gy hatott r�m ez az az �zenet, perceken bel�l m�ly �lomba mer�ltem. Kivel is �lmodhattam volna m�ssal, mint Kriszti�nnal? Az �bred�skor m�r nem eml�keztem az �lomra, mag�ra, csak arra, hogy m�rhetetlen�l boldog voltam. Elmentem a f�rd�be, hogy elv�gezzem a szok�sos reggeli teend�imet. Majd imm�r frissen-fitten fel�lt�ztem, megcsin�ltam a hajam �s a sminkem. Eleg�nsabb ruh�ba kellett b�jnom, hisz ez egy �nnep�lyes alkalom, m�gsem lehetek meleg�t�nadr�gba, b�r legink�bb ahhoz lett volna kedvem. Gyorsan megittam a k�v�m, felkapkodtam a dolgokat, amire sz�ks�gem lesz a nap folyam�n, majd cip�t h�ztam �s m�r indultam is a buli helysz�n�re. R�vid aut�k�z�s ut�n m�r meg is �rkeztem. A s�trak m�r fel voltak �ll�tva. -    J� reggelt, Dorka – k�sz�nt az egyik munkat�rsam vid�man. Igaz�b�l, a beosztottam volt, de nem szerettem f�n�k�s�dni, ez�rt nem kezeltem �ket �gy, mintha a felettes�k lenn�k. Szerintem �pp ez�rt szerettek engem. Elmond�sok alapj�n, �r�lnek, hogy �n legal�bb nem akarok uralkodni felett�k. -    Szia! Minden rendben van? – k�rdeztem kedvesen mosolyogva. -    H�t…- kezdte Timi sokkal idegesebben. -    Na, mi baj? – k�rdeztem hatalmasat s�hajtva. -    A musical �nekes�nk, lemondta a szerepl�s, mert begyulladtak a hangsz�lai, nem tud �nekelni – vallotta be v�g�l, olyan tekintettel, mint aki �pp a kiv�gz�s�re v�r. -    J�l van, nyugi nem harapom le a fejed, vagy t�n olyannak ismersz? – k�rdeztem, � pedig v�laszol megr�zta a fej�t. Forogtak az agytekerv�nyeim, hogy mi lehetne a legjobb megold�s. V�g�l egyetlenegy lehets�ges opci� jutott eszembe. El�kaptam a telefonom �s t�rcs�ztam. -    �, szia! – sz�lt bele Kriszti�n meglepetten. – Nem sz�m�tottam, a h�v�sodra. Azt hittem, hogy dolgozol. -    Szia! Ne haragudj, hogy ilyen kor�n zavarlak, de egy sz�vess�gre lenne sz�ks�gem. -    Neked b�rmit, mir�l lenne sz�? – k�rdezte k�szs�gesen. -    Igaz�b�l, lemondta a szerepl�st a musical �nekes�nk, nem tudsz megk�rni valakit egy f�l �r�s szerepl�sre? D�lut�nr�l lenne sz�. -    Huh, most azt�n j� feladatot adt�l. K�rbek�rdezek, de nem �g�rek semmit sem. Ha m�st nem, majd �n beugrok, �gyis szeretn�lek l�tni. -    Aranyos vagy, de nem hiszem, hogy a sok id�s�r �rt�kelni a te m�fajod. -    Ki tudja – felelte. -    Na, j�, vissza kell mennem, dolgozni. Bocs, hogy felkeltettelek – szabadkoztam. -    Semmi baj, �r�l�k, hogy kerest�l. Majd visszacs�rg�k, hogy mi a helyzet – �g�rte. -    K�sz�n�m sz�pen, majd megh�l�lom. Szia! -    Szavadon, foglak – k�sz�nt el � is, hallottam a hangj�n, hogy mosolyog.

16. fejezet		2011.06.20. 14:50
Az eg�sz utat v�gig besz�lgett�k, majd amikor a h�z el� �rt�nk, Kriszti�n leparkolt �s felkapta a fagyit rejt� dobozt, majd amikor �n is kisz�lltam, bez�rta az aut�t. Elindultunk felfel� a lak�sba, menet k�zben eszembe jutott, hogy m�g nem kaptam vissza a slusszkulcsomat. -    Kriszti�n, nem felejtett�l el valamit? – k�rdeztem mosolyogva. Felkapta a fej�t �s agg�d� arckifejez�ssel t�prengeni kezdett. -    Koncertem lesz, vagy mi? – tette fel a k�rd�st, amikor m�r sehogy sem ugrott be neki, hogy mi is az, amir�l kiment az fej�b�l. -    Nem, de az aut�kulcsom, m�g mindig n�lad van – mondtam kacagva, a felesleges riadalm�n. -    �, t�nyleg – csapott olyan er�vel a fej�re, hogy be is pirosodott a hely�n. – Ne haragudj, nem akartam ellopni, meg semmi, csak a megszok�s – hal�szta el� a kulcsot a zseb�b�l, majd ny�jtotta �t nekem. -    Aha, persze, biztos vagyok benne, hogy az �jjel folyam�n elvitted volna �s reggel csak a h�lt hely�t tal�lom, ha most nem sz�lok r�d – piszk�ltam tov�bb. Kriszti�n ilyen volt, nem vette fel a dolgokat mag�ra. M�r amennyire �n ismerem. J�kat lehet vele po�nkodni, mert � is visszasz�l, ha kell, de nem b�nt� st�lusban. Id�k�zben fel�rt�nk az ajt� el�, Kriszti�n szok�s szerint bev�rt az ajt� el�tt. Nem tehetek r�la, � csak �gy sz�guld felfel� a l�pcs�k�n, m�g �n a saj�t lass� temp�mban feld�c�g�k. Kinyitottam az ajt�t �s el�re engedtem Kriszti�n, mert szeg�nynek tele volt a keze. -    Tam�s, megj�tt�nk – ki�ltott Kriszti�n. Tomika pedig, mint egy �r�lt rohant ki a szob�b�l. Neki esett a doboznak �s mikor kibontotta csal�dottan fels�hajtott. -    Ez nem az �n fagyim – biggyesztette le az ajk�t, mint akib�l �pp kit�rni k�sz�l a s�r�s. Kriszti�nnal elnevett�k magunkat. Zita is kicammogott a szob�b�l. Vettem el� kiskanalakat �s nekil�ttunk az ev�snek. A fi�k, mint az �henk�r�szok neki estek a fagyinak. �ll�tom, hogy m�g leveg�t sem vettek, m�g nem v�geztek az elfogyaszt�s�val.  Olyan gyorsan behabzsolt�k, hogy Zit�val csak n�zt�nk. Mi sz�p lassan bekanalaztuk, majd elpakoltam a dolgokat az asztalr�l. Kriszti�n is seg�tett. R�n�ztem az arc�ra �s hahot�z�sban t�rtem ki. �rtetlen�l n�zett, nem �rtette a reakci�mat. Mikor siker�lt v�gre lenyugodnom, csak ennyit mondtam: -    Az arcod, tiszta fagyi – azt�n �jra elkapott a nevet�s. Kriszti�n az arc�hoz kapott, de csak siker�lt m�g jobban elmaszatolnia a van�lia foltot. – V�rj, seg�tek – mondtam, amikor v�gre siker�lt teljesen lehiggadnom. Fogtam egy konyharuh�t, megnedves�tettem, majd elt�ntettem a fagyi marad�k�t Kriszti�n arc�r�l. -    �, k�sz�n�m – mondta. Id�k�zben Zita �s Tam�s megint elosontak a munka el�l. -    H�, fiatalok, nem j�tt�k ki besz�lgetni az el�szob�ba? – kopogtam be Zita szob�j�nak ajtaj�n. -    De, persze – sz�lt ki Zita. �n �s Kriszti�n addig letelepedt�nk a kanap�ba. Azt�n, kis id� m�lva Zit��k is csatlakoztak hozz�nk. A fi�k ism�t hozt�k a szok�sos form�jukat. Kriszti�n piszk�lta Tomik�t, � pedig �gy reag�lt r�, mint egy 4�ves. Nagyon j� volt a hangulat. Azt�n, amikor az eg�sz t�rsas�g r�h�g�g�rcsben fetrengett m�r, Kriszti�n r�pillantott az �r�j�ra �s felpattant, mint aki szegre �lt. -    �risten, 10 percem maradt, hogy eljussak a v�ros m�sik fel�n l�v� megbesz�l�semre – hadarta el �s m�r rohant is a cip�j��rt. Pont �gy, mint �n szoktam munk�ba menet. -    Elviszlek – szaladtam ut�na. – Ti meg, ne csin�ljatok semmi rosszat, sem am�g nem vagyok itthon – ki�ltottam m�g vissza az ajt�b�l Tomik��knak. Felkaptam a kocsi kulcsot �s m�r indultam is Kriszti�n ut�n. Gyors l�ptekkel haladtam szorosan Kriszti�n nyom�ban. Kinyitottam az aut�t �s be is pattantunk vill�mgyorsan az aut�ba. Forma 1-es pil�t�kat megsz�gyen�t� m�don startoltam.  Kriszti�n idegesen dobolt a l�b�val. – Ne agg�dj, oda�r�nk – kacsintottam r�. R�m mosolygott, majd a r�di�val kezdett babr�lni, v�g�l meg�llapodott egy ad�n�l. Hamar oda�rt�nk. Nem pattant ki egyszerre, benn maradt velem az aut�ba. -    K�sz�n�m, hogy elhozt�l – h�l�lkodott. -    Ugyan, semmis�g. Megv�rjalak? -    Nem kell, menj csak, majd Orsi haza visz. Mikor l�tlak megint? – k�rdezte mosolyogva. -    H�t, holnap reggelt�l-estig dolgozom. M�r nagyon r�g�ta szervezem ezt a bulit.  Am�gy te tudod, hogy mit csin�lunk az els� randin, t�zd ki te az id�pontot. -    H�t, legyen kedd. Nem b�rom ki sok�ig an�lk�l, hogy l�ssalak – vallotta be szem les�tve. Annyira aranyos volt, mikor zavarban volt. -    Rendben, akkor kedden. Alig v�rom – mondtam meg �szint�n. – Ne, �rtsd f�lre, �r�l�k, hogy m�g mindig itt vagy, csak eddig �gy loholtunk ide, mintha az �let�nk m�lna rajta – vil�gos�tottam fel. -    Jaj, t�nyleg a megbesz�l�s. Semmi kedvem hozz�, ink�bb besz�lgetn�k m�g veled. -    Hidd el, �n is sz�vesen tenn�m. Viszont a menedzsered nem t�ged fog kiny�rni, hanem engem, ha nem m�sz be a megbesz�l�sre. Am�gy is, kedden tal�lkozunk – mondtam. -    Igazad van. Hi�nyozni fogsz, kisl�ny – b�cs�zott �s sz�llt ki az aut�b�l. Elindult befel�, �n pedig m�r ind�tottam a motort. L�ttam, hogy visszasiet az aut�hoz. Kinyitotta az ajt�t. -    Elfelejtett�l valamit? -    Csak ezt – mondta �s adott egy puszit az arcomra. Most rajtam volt a sor, hogy zavarba j�jjek, rajta pedig, hogy elmosolyodjon. –Na, most m�r t�nyleg musz�j mennem – s�hajtott. – Olyan neh�z itt hagynom t�ged. -    Akkor megyek is, nehogy m�g a v�g�n k�s�rt�sbe ess, �s az �n hib�mb�l hagyd ki ezt az eg�szet – feleltem �s miut�n becsukta az ajt�t intettem �s m�r g�zt is adtam az indul�shoz. A t�k�rb�l m�g l�ttam, ahogy Kriszti�n b�natosan bel�p az ajt�n. Annyira j�l estek a szavai. B�r magamnak is f�ltem bevallani, de nem tagadhattam tov�bb, teljesen beleestem ebbe a sr�cba.

15. fejezet		2011.06.20. 14:49
Mik�zben Tam�sra v�rtunk, a hasam megkondult, jelezve, hogy ideje lenne valami t�pl�l�kot magamhoz vennem. -    Csin�lok enni, k�rtek? – k�rdeztem meg Kriszti�nt �s Zit�t is. Mindketten b�logattak. Elindultam a konyh�ba. Szerencse, hogy amikor ruh�kat v�s�roltam, siker�lt befutnom egy �lelmiszer boltba is, ez�rt, a h�t� nem t�tongott �resen, s�t szinte csordultig volt, mindenf�le finoms�gokkal. V�g�l �gy d�nt�ttem, hogy gordon bleut k�sz�tek, rizzsel. Neki l�ttam, a h�s t�lt�s�nek. Eszembe jutott, hogy vannak itthon gy�m�lcskonzervek, ez�rt a saj�tomba a sajt �s a sonka mell� barackot is raktam. – K�rtek a gordonba ban�nt, barackot vagy anan�szt? – ki�ltottam be a nappaliba. -    Nem, f�j – sz�lt vissza Zita. Sejthettem volna, hogy � nemleges v�laszt fog adni. -    �n k�rek sz�pen bele, barackot – s�t�lt ki Kriszti�n a konyh�ba. – Seg�thetek? -    H�t, ha szeretn�l, akkor persze. Tess�k, belefogathatod a k�sz h�sokat a zsemlemorzs�ba – adtam �t neki a t�lat a morzs�val egy�tt. Csendben �gyk�dt�nk egym�s mellett. �ppen v�gezt�nk az eb�d elk�sz�t�s�vel, amikor csengettek. Kinyitottam az ajt�t �s Tomika �llt velem szemben. -    Cs�! – k�sz�nt vigyorogva. -    Szia! Gyere csak be – �lltam f�lre az ajt�b�l. -    K�ly�k? -    Eb�det csin�ltunk, �gyhogy �pp a konyh�ba van. – Menj csak, n�zd meg. -    Ok�s, �gyse l�ttam m�g k�t�nybe – mondta m�g mindig vigyorogva. Hihetetlen, hogy ami�ta ismerem, m�g sose l�ttam mosoly n�lk�l. – Szevasz, haver! Milyen h�zias lett�l! Ilyet otthon is csin�lhatn�l n�ha �s akkor nem k�ne folyton kaj�t rendelni. S�t, meg tanulhatn�l mosogatni is. -    Aha, �n leszek az �j h�zvezet� – sz�lt vissza Kriszti�n is. �n csak csendben nevettem a besz�l�saikon. Az utols� sim�t�sokat v�geztem az �telen. -    Ok�, aki akar j�het enni – sz�ltam nekik �s Zit�nak is bekiab�ltam, aki �pp a szob�j�ban volt. -    �n is kapok? – k�rdezte Tomika kiskutya szemekkel. -    Nem, neked n�zned kell, ahogy esz�nk – felelte Kriszti�n. J�t�kosan meg�t�ttem Kriszti�n karj�t. -    Persze, hogy ehetsz, direkt annyit csin�ltam, hogy neked is jusson. Zita! Gyere m�r ki vagy n�lk�led kezd�nk el kaj�lni – ki�ltottam be megint a h�gomnak. M�r megter�tettem az asztalt �s csak �t v�rtuk. -    J�v�k m�r! – sz�lt vissza. �gnek emelte a szememet. Mindig annyit tud sz�sz�lni mindennel. � tipikusan az a l�ny, aki m�g a saj�t esk�v�j�t is k�pes lenne lek�sni. Csod�k-csod�j�ra t�nyleg megjelent az ajt�ban, p�r m�sodperc m�lva. -    Na, most, hogy a gr�fn� is meg�rkezett, neki �llhatunk enni – v�gign�ztem Zit�nak. Nem �gy n�zett ki, mint aki egy szombati eb�dhez k�sz�l, egy �tmulatott �jszaka ut�n. Jobban hasonl�tott arra, mint amikor valaki randizni k�sz�l. Egyb�l meg�rtettem mindent. Annyira aranyos volt, ahogy egym�sra n�ztek. Az eb�d, csendben zajlott. �gy is �szrevettem, ahogy Tomika �s Zita szemezgettek egym�ssal. Eld�nt�ttem h�t, hogy kettesben hagyom �ket, eb�d ut�n. Had besz�lgessenek, ismerkedjenek. Amikor elpakoltunk eb�d ut�n, el� is �lltam az �tlettel. -    Kriszti�n, nem megy�nk el egy cukr�szd�ba, hogy hozzunk valami desszertet? Mondjuk fagyit? -    De, persze, mehet�nk – vette egyb�l az ad�st Kriszti�n. – Nektek hozzunk valamit? – fordult Tam�s �s Zita fel�. -    Igen, �n r�g� �z� fagyit k�rek – mondta Tomika. M�r meg sem lep�dtem, a szokatlan k�r�s�n. -    �n pedig csoki fagyit – felelte Zita. -    Ok�, akkor mindj�rt j�v�nk! – k�sz�ntem el. Felkaptam a kocsi kulcsot �s a napszem�vegem �s elindultam cip�t h�zni. Kriszti�n is k�vette a p�ld�mat. Mikor kil�pt�nk az ajt�n, egyb�l feltette a k�rd�st. -    Szerinted �sszej�nnek? -    H�t, szerintem igen. Vagyis eddig egyszer l�ttam ilyennek a h�gom �s akkor is 1 �vig j�rt a sr�ccal. Szerinted? -    Tomit is ritk�n l�tni ilyennek. De te beleegyezel ebbe, m�rmint nem zavar, hogy Tomi majdnem 8�vvel id�sebb n�la? – �rdekl�d�tt, mik�zben ment�nk lefele az aut�mhoz. -    Figyelj, ink�bb Tomik�val j�rjon, akit �n egy nagyon kedves, aranyos fi�nak ismerek, mintsem beleessen abba a hib�ba, mint anno �n �kossal, hogy rossz emberbe szeressen bele – magyar�ztam, mik�zben kinyitottam a kocsit. -    �, �rtem. Am�gy, nem vezethetek �n? – k�rdezte csillog� szemekkel. Sejtettem, hogy lecsap a lehet�s�gre, minden pasi megb�mul, amikor ebb�l az aut�b�l sz�llok ki. – Nem gondoltam volna, hogy ez a te aut�d, m�rmint, egy Mini Cooperre sz�m�tottam, nem a leg�jabb Passatra – fejtette ki meglepetten. Csak elmosolyodtam, tipikus pasi, azt hiszi, hogy a l�nyok, csak a kisaut�kat szeretik. -    Tess�k – dobtam �t neki a slusszkulcsot. – Am�gy szeretem az eleg�ns �s gyors kocsikat – mondtam neki, mikor besz�lltunk az aut�ba. -    Hova menj�nk? – k�rdezte kitolatva a parkol�ba. -    Te vezetsz, te d�ntsd el. Am�gy sem tudok egy j� fagyiz�t sem. -    H�t, �n tudok egy eg�sz j�t – mondta. -    Rendben, akkor menj�nk oda – egyeztem bele. Kriszti�n nagyon �lvezte a vezet�st, l�tszott rajta. Mindenf�le gombot kipr�b�lt, olyan volt, mint egy kisgyerek, amikor �j j�t�kot kap. -    Ez az aut� eszm�letlen klassz – lelkendezett mik�zben leparkolt egy sz�momra ismeretlen cukr�szda el�tt. Bel�pve az ajt�n, a pultban �ll� n�, bar�ts�gosan k�sz�nt nek�nk. – Megengeded, hogy neked is �n v�lasszak fagyit? �rdekel, hogy kital�lom e az �zl�sed. -    Persze, de ha olyat v�lasztasz, amit ut�lok, akkor neked kell megenned. -    H�t, legyen. Elvitelre szeretn�k fagyit venni – fordult az elad� fel�. – Szeretn�k 6 gomb�c r�g�sat. Zita mennyit eszik meg? – k�rdezte t�lem. -    H�t, t�bbnyire, amennyit l�t. De el�g lesz neki 3, szerintem. -    Rendben, akkor k�rn�k sz�pen, m�g 3 csokit. Nekem 4 gomb�c van�lia lesz. Szeretn�k m�g 3 adag m�ln�t is – k�rt v�g�l nekem is, majd f�lve n�zett r�m. �n szinte t�tott sz�jjal b�multam, hogy t�k�letesen kital�lta, hogy mi a kedvencem, s�t m�g a mennyis�get is eltal�lta. Fizetett �s indultunk az aut�hoz. -    F�lelmetes vagy – mondtam m�g mindig d�bbenten. – Zita mondta vagy honnan tudtad, hogy a m�lna a kedvencem? -    Meg�rz�s – kacsintott r�m. – Vezethetek hazafele is? – k�rdezte kisfi�s f�loldalas mosollyal. -    H���t… legyen – h�ztam az agy�t. A dobozt, amibe a fagyi volt, h�tra raktuk a kalaptart�ra, majd elindultunk hazafele. Kriszti�n remek�l vezetett. Bekapcsolta a r�di�t. -    Ez Tomika? – k�rdeztem, a r�di� fel� mutatva. -    Igen. Honnan tudtad? – most rajta volt a sor, hogy meglep�dj�n. -    Nem tudom, az eg�sz sz�m olyan Tomik�s – v�laszoltam nevetve.

14. fejezet		2011.06.20. 14:47
-    Igen, t�pl�lok ir�ntad �rzelmeket, de annyira sokat csal�dtam m�r m�sokban, hogy egyszer�en m�g nem tudok benned 100%-osan megb�zni. Id�vel minden kialakul bennem, de ahhoz id�re van sz�ks�gem. Ha te ezt el tudod viselni, akkor v�gjunk bele – magyar�ztam, majd fesz�lten v�rtam a v�laszt. Mintha egy szikl�t vettek volna le a h�tamr�l, amikor Kriszti�n reakci�ja egy mosoly volt. -    Csak ennyi? Persze, hogy el tudom viselni. A kedved�rt enn�l sokkal t�bbet is t�rn�k. Most, hogy ezt megbesz�lt�k, ideje megszervezni az els� hivatalos randinkat. Mit sz�lsz? -    Benne vagyok! Mire gondolt�l? -    H�t, m�r van egy �tletem, de meglepet�snek sz�nom! -    Ut�lom a meglepet�seket! – duzzogtam, mint egy kisgyerek. -    Ezt szeretni fogod, azt garant�lom – kacsintott r�m egy engesztel� mosoly k�s�ret�ben. Mikor l�tta, hogy nem nagyon v�lt be a dolog �t�lelt �s fej�t a v�llamra rakva figyelte az arcomon. – Na, Dorka, ne duzzogj. -    Nem duzzogok, csak szeretek tudni mindenr�l, ami k�r�l�ttem zajlik. Szeretem, ha k�zben tudom tartani a dolgokat – magyar�ztam meg neki, hogy mi a baj. -    �, sz�val vezet� t�pus vagy? -    H�t, azt nem mondan�m – r�ztam meg a fejem. -    Akkor j�, mert igaz�b�l, egy kapcsolatban �n szeretek a domin�nsabb lenni. Hisz, egy f�rfinek kell hordania a nadr�got, nem? –�rvelt Kriszti�n. -    H�t, de. Az sem t�l j�, ha egy pasit az orr�n�l fogva lehet vezetni – helyeseltem. A besz�lget�st telefoncs�rg�s szak�totta f�lbe. Kriszti�n mobilja sz�lalt meg. El�hal�szta a zseb�b�l a telefont. Mikor megl�tta, hogy ki keresi, az arca d�h�ss� v�lt. Felvette a telefont, �s cseppet sem kedvesen belesz�lt. -    Mit akarsz m�r megint?  Nem �rdekel, �n m�r nem. Igen, n�la vagyok. Rendben, ezt akartam el�rni, m�r k�r�lbel�l k�t h�napja. Remek, cs� – z�rta le a besz�lget�st. �rdekl�dve tekintettem r�. – Ad�l volt. Tal�n most, t�nyleg meg�rtette, hogy v�ge. Siker�lt v�gre megb�ntanom. Ne hidd, hogy ilyen bunk� vagyok minden szak�t�skor, csak m�r kiakaszt ez a csaj. A sz�mot, amit neked is megmutattam, lej�tszottam neki. Annyit sz�lt hozz� az eg�szhez, hogy �r�l, hogy �rtam neki egy dalt. -    H�t, ezek az exek meg tudj�k rendesen keser�teni az ember �let�t – �rtettem egyet vele. �kosra gondoltam �s a tegnap est�re. Egyszer�en vegyes �rzelmeket v�ltott ki bel�lem a felbukkan�sa. Egyr�szt gy�l�ltem, ami�rt felbolygatja a v�gre lenyugodott �letem. M�sr�szt pedig �r�ltem, hogy az�rt gondol m�g n�ha r�m. -    Figyelj, �kos miatt nem kell agg�dnod. �n, megv�delek mindent�l – h�zta ki mag�t. Nagyon j�l esett, hogy ki�ll mellettem. Szavak n�lk�l is meg�rtette, a m�l�z�som ok�t. Ez elk�pesztett. Megint cs�rg�tt a telefonja. Ha lehet, m�g az el�z�n�l is inger�ltebben vette fel. -    Mi a fene van? Jaj, bocsi anya. Nem, csak megint Ad�l h�vott �s teljesen kiakasztott. Nem, nem otthon vagyok. Igen, l�ny van a dologban. H�t, m�g nem akarom bemutatni, t�l friss a dolog.  Nagyon sz�p, igen. Ettem kaj�t rendesen. Persze, majd h�vj. Puszi – k�sz�nt el. Olyan aranyos volt, ahogy az anyuk�j�val besz�lt. Olyan volt ez az eg�sz jelenet, mint, amikor egy kisfi� el�sz�r megy el ny�ri t�borba �s az anyuk�ja rettent�en agg�dik �rte. Eml�kszem, anya velem is mindig ezt csin�lta, amikor elmentem otthonr�l p�r napra. Elmosolyodtam, az eml�kre. M�r megint a telefoncs�rg�se szak�totta f�lbe a gondolatomat. Kriszti�n is kezdte megunni a dolgot. -    Igen, Orsi? Nem felejtettem el, tudom, hogy k�t �ra m�lva megbesz�l�s, ha emiatt h�vsz. Nem vagyok gondolatolvas�, csak ismerlek. Ok�s, ott tal�lkozunk. Szia – fejezett be ism�t egy besz�lget�st. -    Huh, hihetetlen, alig �t perc alatt h�rom n� keresett. Nagyon kap�s vagy – po�nkodtam vele. -    Ugye, l�tod, meg�rte kondiba j�rnom. Csak �gy buknak r�m a csajok, hab�r anya akkor is od�ig volt �rtem, amikor a kedvenc viseletem a pelenka volt – sz�lt � is vissza vicceskedve. -    Hm – n�ztem v�gig rajta sz�npadiasan – nagyon szexi lehett�l – ebben a pillanatban ny�lott az ajt� �s bel�pett rajta Zita. Teljesen kialvatlan volt az arca. Meglepetten n�zett Kriszti�nra. -    J� reggelt! Kriszti�n te m�r is itt vagy? -    �, nem �n m�g itt vagyok. -    Azt ne mond, hogy itt aludt�l. �szre sem vettelek. -    H�t, kommand�ztam. Am�gy ne gondolj rosszra, a kanap�n aludtam – kezdett el magyar�zkodni. -    Eszembe sem jutott m�s. Dorka, ugye van itthon k�la? Itt a helysz�nen pusztulok meg, ha nem kapok most r�gt�n minimum egy literrel. -    Van, nem kell agg�dnod. Am�gy meg, ismered, aki �jjel leg�ny… – kezdtem el a mond�st. -    …Az nappal m�snapos – fejezte be �tk�ltve. Majd kibattyogott a konyh�ba �s egy kors� k�l�val t�rt vissza. -    Nagyobbat, poharat nem tal�lt�l? – k�rdezte Kriszti�n r�h�gve. Zita csak fintorgott egyet v�laszk�nt. Kriszti�n telefonja ism�t zajong�sban t�rt ki. Csak �sszen�zt�nk �s elkezdt�nk nevetni. Zita �rtetlen�l figyelt minket. -    Cs�, Tam�s! Igen, itt vagyok n�luk. H�t, nem tudom, megk�rdezem a lak�s tulajdonos�t. Dorka, �tj�het Tomika is lazulni egyet? Vagyis szerintem ink�bb a h�god akarja l�tni, csak nem akarja bevallani – k�rdezte Kriszti�n kiskutya szemekkel. -    Persze – feleltem �s bele se mertem gondolni, hogy ez a k�t �r�lt mit fog m�velni.

13. fejezet		2011.06.20. 14:40
M�snap reggel, arra �bredtem, hogy egy napsug�r csiklandozza az orrom. Ny�g�sen a fejemre r�ntottam a takar�t. Hallottam, hogy valaki felkuncog mellettem. Kukucsk�ltam a takar� al�l �s Kriszti�n gy�ny�r� szemeivel tal�ltam szemben magam. Eszem bejutott az �lmom. Ugyan�gy fek�dt�nk, mint �llamomban, a fejem az � mellkas�n � pedig �t�lel. De gondolat �llj, mit keres mellettem Kriszti�n. -    H�t te meg mit csin�lsz az �gyamban? Nem kint a kanap�n aludt�l el? – tettem fel a k�rd�st. -    De, de megf�jdult a h�tam �s gondoltam nem b�nod, ha mell�d d�l�k – mosolyodott el pajkosan. Nem v�laszolt�l, csak kipattantam az �gyb�l. Lejjebb engedtem a red�nyt, mert m�r kezdett megf�jdulni a fejem, a hirtelen j�tt f�nyt�l. Kibotork�ltam a konyh�ba �s feltettem a k�v�t f�ni.  Bementem a szob�ba a laptopom�rt �s l�ttam, hogy Kriszti�n, megint elaludt. Sejtettem, hogy teljesen m�snapos. T�lt�ttem neki is egy cs�sze k�v�t, egy poh�r k�l�t �s felpakoltam egy t�lc�ra �ket egy fejf�j�s-csillap�t� t�rsas�g�ban. Letettem az �jjeliszekr�nyre a feje mell�. Elh�ztam a k�v�t az orra el�tt �s egyb�l felpattant a szeme. K�rbe n�zett, megl�tta a t�lc�t. -    Te egy angyal vagy – ny�gte ki, �lmosan. Tudtam, milyen rossz �rz�s, ha az ember m�snapos. Ez�rt hagytam, had pihenje ki mag�t. A laptopommal egy�tt bevonultam az el�szob�ba dolgozni. Holnap lesz az a sz�let�snapi buli, amit m�r lassan k�t h�napja szervezek. Ut�na n�ztem, hogy minden rendben megy-e. Nagy k� esett le a sz�vemr�l, amikor leellen�rizem �s a s�tort�l a vir�gokon �t eg�szen a csoki sz�k�k�tig, minden a legjobb �ton halad. Teljesen belemer�ltem a szervez�sbe, amikor �reztem, hogy valaki meg�rinti a v�llam. Felsik�tottam, a meglep�d�tts�gt�l. – J�zusom, bocsi, nem akartalak megijeszteni! – menteget�z�tt Kriszti�n. -    Nem, a te hib�d, csak nagyon beletemetkeztem a munk�ba – nyugtattam. Rem�ltem, hogy nem �breztettem fel a h�gom. -    K�szi, az els�seg�ly csomagot, amit a szekr�nyen hagyt�l, azt hiszem, �letet mentett�l vele. -    Ugyan, semmis�g. Ismerem az �rz�st – kacsintottam r�. Csak most n�ztem meg alaposabban, a haja �ssze volt kusz�l�dva, a szeme alatt pedig fekete karik�k �ktelenkedtek. De m�gis csak azon akadt meg a legjobban a szemem, hogy egy sz�ll boxerben �llt el�ttem. Sz�gyenl�sen elkaptam a fejem. – Kriszti�n, nem akarsz esetleg gaty�t h�zni? – k�rdeztem pironkodva. -    �, basszus, elfelejtettem – rohant be a szob�ba. P�r perc m�lva, imm�r fel�lt�zve j�tt be az el�szob�ba. – Elfoglalhatom egy kicsit a f�rd�t?  Rendbe kellene szednem magam. -    Persze, menj csak nyugodtan – b�logattam. -    Dorka, nincs v�letlen�l hajzsel�tek – ki�ltott ki a f�rd�b�l, kis id� m�lva. -    H�, �gy eml�kszem, van egy kev�s a szekr�ny jobb fel�be, fent – v�laszoltam. -    �, remek, k�szi – h�l�lkodott. Nem sokkal k�s�bb, imm�ron teljes f�ny�ben pomp�zva telepedett le mell�m a kanap�ra. – Mit csin�lsz? – pillantott k�v�ncsian a monitor fel�. -    Aki k�v�ncsi, hamar meg�regszik. Nem hiszem, hogy, ha �sz lenn�l is ennyi rajong�d lenne – �lt�ttem ki r� a nyelvem �s hajtottam le a monitort, hogy ne l�ssa, mit csin�lok a g�pen. -    Tuti, hogy �pp r�m kerest�l a Google-n – tal�lgatott vicceskedve. -    �, azt hiszed, k�r�l�tted forog a vil�g – v�gtam vissza �n is. -    Nem hiszem, hanem tudom – j�tszotta tov�bb a szt�rt, de l�tszott rajta, hogy nem b�rja a szerep�t �s elkezdett nevetni. -    Am�gy most, hogy mondod, semmit nem is tudok a m�sik �nedr�l, SPr�l – ford�tottam komolyabbra a sz�t. -  Azt se tudom, milyen zen�t j�tszotok Tomik�val. Ok�, mondjuk r�n�z�sre, nem egy heavy metal egy�ttes frontember�nek t�nsz. -    Hadd mutassam meg – ny�lt a laptop�rt. �n engedelmesen �t adtam neki. Be�rta a webc�met, r�kattintott az egyik vide�ra �s visszatette a g�pet az �lembe. Nem egy klipp volt, csak egy sz�m, ami al� a rajong� raktak be k�peket. A Baby c�m� sz�mot hallgattam meg �s el kellett ismernem, hogy eg�sz j� volt. Tetszett a sz�veg is: Megn�tt a t�vols�g Mint bennem a b�tors�g Ki kell, mondjam: el�g volt Ezt nem t�r�m tov�bb! -    Ez nagyon j� – b�logattam elismer�en. -    K�sz�n�m, ezt a dalt Ad�lnak �rtam, de m�g �gy sem �rtette meg a l�nyeget. -    Ne haragudj, hogy ezt mondom, de bel�led nem n�ztem volna ki, hogy ilyen l�nyokkal kezd. M�rmint persze, nagyon csinos, remek alakja van meg minden. Viszont �gy els� l�t�sra sem t�nik valami okosnak. Aki egy ilyen dal ut�n sem fogja fel, hogy v�ge – r�ztam a fejem. -    Hidd el, hogy �ltal�ban nem ilyen l�nyok az ide�ljaim. Impon�lt, hogy tetszem egy ilyen csinos l�nynak, hogy mindenki irigyli t�lem. Azt�n persze r�j�ttem, hogy neki nem �n tetszem, hanem a sikereim �s a c�mlapok. Azt�n megl�ttalak t�ged, aki m�g n�la is sokkal csinosabb volt�l �s tudtam, hogy nem ismered SP-t, ez�rt nem a szt�rt l�tod meg bennem, hanem csak egy fot�s sr�cot. Be kell, hogy valljam, Dorka, hogy teljesen bel�d bolondultam. �gy �rzem, hogy az �rz�seim, tal�n k�lcs�n�sek. De mond meg te, �gy van? – k�rdezte meg. Szinte hallottam, ahogy elindulnak a fogaskerekek a fejembe. Mit v�laszoljak?

K�vetkez� 10 cikk

El�z� 10 cikk