- �sszevesztem Kriszti�nnal.  Nagyon. Igaz�b�l az �n hib�m is volt, mert kicsit t�lreag�ltam a dolgokat. Orsi h�vta, hogy sajt�konferencia lesz, mennie kell. Erre � lemondta a k�z�s programunkat. Felkaptam a vizet �s elkezdtem kiab�lni vele. � olyan dolgot mondott, ami nagyon a lelkembe g�zolt. M�r b�nom, de adtam neki egy pofont. Erre � is d�h�s lett �s megragadta a karom, hi�ba k�rtem, hogy engedjen el, mert f�j, nem tette. Nem v�szes. Persze m�r bocs�natot k�rt, de �n m�g nem tudok megbocs�jtani neki. Igaz�b�l az f�j, hogy nem �n vagyok a legfontosabb. Kicsit �nz� dolog, hogy ak�rh�nyszor probl�ma ad�dik, az �letemben r�gt�n szaladok hozz�d, mik�zben tudom, hogy ilyenkor mindent f�lredobva pr�b�lsz meg seg�teni nekem. Biztos, hogy nem vagyok j� hat�ssal a karrieredre. Ez az, ami hi�nyzik Kriszti�nb�l. � soha, de soha nem tudna a munk�ja el� helyezni engem – �nt�ttem ki a lelkem. �reztem, hogy k�nnyek kezdik ellepni a szemem. Peti is �szrevette, ez�rt szorosan mag�hoz �lelt.

- H�, nyugodj meg. Kriszti�n mindenn�l jobban im�d t�ged. Te is tudod. Fontos neki a munk�ja, hisz nagyon nehezen jutott el oda, ahol most van. Meg kell �rtened, hogy a zene �s a fot�z�s az �lete. Tudtad, amikor belekezdt�l ebbe a kapcsolatba. Viszont, ha baj lenne, biztos vagyok benne, hogy minden feladva lenne melletted.

- De �n nem akarom, hogy feladja az �let�t, �n csak szeretn�k ugyanolyan fontos r�sz�v� v�lni, mint a munk�ja – mondtam h�pp�gve.

- Hidd el, hogy n�lk�l�zhetetlen vagy a sz�m�ra. Nyugodj meg �s menj�nk futni – lassan abbahagytam a s�r�st �s neki is kezdt�nk a fut�snak.

- Am�gy veled mi �js�g? Van m�r valakid? Nem fair, hogy mindig csak r�lam �s az �n szerelmi �letemr�l van sz�.

- K�sz�n�m k�rd�sed, de nem t�rt�nt �rdemben v�ltoz�s. M�g mindig nincs senkim, sajnos. De m�g jelentkez� sem akad – mondta kicsit szomork�san.

- �n nem �rtem a l�nyokat. Igazi f�nyerem�ny vagy. Kedves, okos vagy �s m�g j�l is n�zel ki.

- Jaj, hagyd abba, mert elpirulok. Am�gy nem is ezzel van a gond. Nem engem l�tnak, hanem a sz�n�szt vagy az �nekest.  Vagy, ha nem ez, akkor nekik is az volt a probl�m�juk, mint neked. Nem volt el�g id�m, �k pedig ezt nem tudt�k toler�lni. Pedig m�r �gy v�gyom arra, hogy valakire.

- P�ter, a t�relem, mint tudjuk r�zs�t terem vagy eset�nkben szerelmet – okoskodtam.

- Te mi�ta vagy ilyen b�lcs? – �rdekl�d�tt nevetve. Mikor l�ttam, hogy j� kedve van, �n is r�gt�n boldogabb lettem.

- Most �ta – mondtam. – Haza kellene mennem – s�hajtottam nagyot. Miut�n m�r eleget futottunk �s f�radtan rogytunk le egy padra.

- Haza k�s�rjelek? – k�rdezte kedvesen.

- K�sz�n�m, de szerintem az csak olaj lenne a t�zre. Nagyon h�l�s vagyok. Nem is tudom, mit kezden�k n�lk�led. Rem�lem, majd egyszer meg tudom h�l�lni ezt neked. Keresve se tal�lhatn�k n�lad jobb bar�tod – �leltem meg.

- Jajj, ne k�sz�ngesd m�r, ez teljesen term�szetes. Tudom, hogy te ugyanezt megtenn�d �rtem. Most menj �s b�k�lj ki Kriszti�nnal, azt�n �rtes�ts �m! – mosolygott kedvesen. – Mire v�rsz m�g? Indulj! Szia! – adott puszit az arcomra.

- Szia! – magabiztosan, mosollyal az arcomon indultam el. Viszont �nbizalmam egyre csak fogyott, ahogy k�zeledtem az ajt�nkhoz. Remeg� k�zzel nyomtam meg a cseng�t. Kriszti�n nyitott ajt�t.

- Letusolok �s besz�ln�nk kell, j�? – k�rdeztem. Meg sem v�rva a v�laszt indultam ny�legyenest a szob�ba. �sszeszedtem p�r ruh�t, berobogtam a f�rd�be. Be�lltam a kabinba �s �lveztem, ahogy a v�zcseppek v�gig sz�ntj�k a testemet. Zuhanyz�s k�zben elkalandoztak a gondolataim. Kisz�lltam, megt�r�lk�ztem. Fel�lt�ztem �s megf�s�lk�dtem. Nagy leveg�t vettem �s kimentem Kriszti�nhoz a konyh�ba. Led�bbentem, akkor � ism�t valamit �gyeskedett. – Azt ne mond, hogy megint f�z�l?!

- Pedig, de. B�k�l�s vacsora, szerintem ennyivel tartozom. Nem hiszed el, hogy mennyire b�nt – l�ttam az arc�n, hogy t�nyleg nagyon sajn�lja. Gy�ny�r�, k�k szemei most nem csillogtak boldogan, szomor�s�g lakozott benn�k.  Hi�ba minden harag, veszeked�s, hiszti, minden rossz dolog elt�rp�lt. Lassan odal�pdeltem hozz� �s amilyen szorosan tudom csak �t�leltem. Pr�b�ltam minden �rzelmet beles�r�teni ebbe az �lel�sbe.  �reztem, hogy a szemeim ism�t �gni kezdenek a k�nnyekt�l. Halkan s�rni kezdtem. Ezek most nem a szomor�s�gt�l, haragt�l, �r�mt�l voltak. Felsz�nre t�rt a stressz. Kriszti�n vissza�lelt �s csak �lltunk sz�tlanul. – Mindenn�l jobban szeretlek. Ha tehetn�m, semmiss� tenn�m az �sszes vit�nkat, m�g azokat is, amik majd a j�v�ben lesznek. Ut�lom magam, ami�rt b�ntottalak – fogta meg �vatosan a kezem, majd apr� puszit adott a csukl�mra.

- �n is nagyon-nagyon szeretlek. �n provok�ltam ki az eg�szet, sajn�lom. Csak n�ha m�r nagyon nehezen viselem ezt az eg�szet, de nem sz�lok. Azt hiszem, hogy valamikor ki kellett buknia ennek az eg�sznek. Felejts�k el ezt az eg�szet. Mit f�zt�l?

- Lasagnet – h�zta ki mag�t b�szk�n.  – T�lalhatok, ha gondolod!

- Rendben, farkas�hes vagyok – �ltem le engedelmesen az asztalhoz. Kriszti�n szedett ki k�t adagot, majd le�lt velem szemben. K�v�ncsian k�stoltam meg. Cs�ppet sem �rt v�ratlanul, hogy borzalmas �ze volt. Nem akartam megb�nni, ez�rt lenyeltem. Amikor � is bekapta az els� falatot, f�jdalmas arcot v�gott. – Ennek rettenetes �ze van. Mi�rt nem sz�lt�l? Sajn�lom, annyira szerettem volna, ha j�l siker�l – szomorodott el ism�t.

- Ugyan. A sz�nd�k a fontos. Gyere, rendelj�nk valamit �s n�zz�nk meg egy filmet, j�? – simogattam meg a v�ll�t.

- Rendben – egyezett bele. Miut�n leadtuk a rendel�st, kiv�lasztottuk a DVD-t majd elhelyezkedt�nk az �gyon. Bele�ltem Kriszti�n �l�be. Miel�tt elind�tottam a filmet elkezdett d�dolni egy dalt.

- H�t ez meg mi? – ford�tottam fel� az arcom k�v�ncsian.

- Ezt akkor �rtam, amikor futni volt�l. Neked – tette m�g hozz� f�lig pirulva.

- Hallani szeretn�m – tapsikoltam izgatottan, mint egy kisgyerek.

- Rendben – mondta, majd �nekelni kezdet:

Valamit mondhatn�l, valamit sz�lhatn�l m�g
Oly r�g, v�rok r�d.
A sz�ved itt maradt, p�r r�szed velem van m�g,
Bennem �l.

Akkor is v�rok, ha nincsenek, mi�rtek
Hisz, tudod, b�rmit megtenn�k �rted.
Nem sz�m�t, csak amit �rzek,
Hisz minden te volt�l.

Hol vagy m�r?
M�gis merr�l sz�lsz?
Merre j�rsz?
�n maradok m�g
Hol vagy m�r?
Elf�jt a sz�l
�n m�gis kereslek,
�s csak neked mondhatom, hogy szeretlek,
Tudod, hogy szeretlek..
Mondd, hogy tudod, hogy szeretlek,
Mondd, hogy tudod, hogy szeretlek,
Szeretlek.

Tudom, te m�s volt�l,
Tudom, de nem sz�m�t m�r,
Ami volt, nem ugyanaz,
Minden v�ltozik.
K�zdhetsz b�rhogy is f�j,
Tudod, b�rhogy is szeretn�d.
M�r nincsenek mi�rtek,
Pedig b�rmit megtenn�k �rted,
Nem sz�m�t, csak amit �rzek.
Hisz minden te volt�l.


Hol vagy m�r?
M�gis merr�l sz�lsz?
Merre j�rsz?
�n maradok m�g
Hol vagy m�r?
Elf�jt a sz�l
�n m�gis kereslek,
�s csak neked mondhatom, hogy szeretlek,
Tudod, hogy szeretlek..
Mondd, hogy tudod, hogy szeretlek,
Mondd, hogy tudod, hogy szeretlek,
Szeretlek.

- Szeretlek – d�doltam �n is bele a f�l�be. Forr� cs�kot v�ltottunk, majd Kriszti�n �vatosan hanyatt d�nt�tt az �gyon. Cs�kolgatni kezdett, b�r�m szinte izzott ahol ajka hozz��rt. A combomat simogatta, amit�l teljesen meg�r�ltem. Egyre kevesebb ruha volt rajtunk. Teljesen elvette az eszemet, tudta, hogy mit kell csin�lni, mit szeretek. Cs�koltam, ahogy csak b�rtam. Karomoltam, ahol csak �rtem.

Lihegve d�lt�nk egym�s mell� az �gyba. Kriszti�n k�zelebb akart g�rd�lni, nem vette �szre a kezem �s v�letlen�l r�fek�dt. Csukl�m �les f�jdalommal jelezte nemtetsz�s�t, akaratlanul is felszisszentem.

- Nagyon f�j? – k�rdezte Kriszti�n b�nb�n�an, mik�zben alaposabban is szem�gyre vette a s�r�l�semet. Hallgat�sba burkol�zott, l�tszott, hogy �pp em�szti mag�t.

- Nem, nem f�j. Ugyan, csak egy kis s�r�l�s. T�l�lem – mosolyogtam r� b�ztat�an. – Ne k�nozd magad. K�rlek!

- Tudom, csak b�nt – f�jta ki hangosan a leveg�t.

- Na, kicsim. Ink�bb k�rdezd meg, merre j�r a vacsor�nk �hen fogok halni.

- Rendben – el�kotorta a mobilj�t �s t�rcs�zott. – J� napot! Szeretn�k �rdekl�dni, hogy mi van a rendel�s�nkkel? �der Kriszti�n n�vre rendelt�k a Juhar sor 16-ba. Semmi gond, k�sz�n�m. Viszonthall�sra– tette le a telefont. – Kis kavarod�s volt, de elvileg b�rmelyik pillanatban itt lehet a fut�r – alighogy befejezte a mondatot csengettek. – Maradj csak, megyek – kapta fel az als�nadr�gj�t �s t�nt el az ajt�ba. Kis id� m�lva T�lc�val a kez�ben jelent meg. Megvacsor�ztunk. – Elmegyek f�rdeni gyorsan, j�?

- Persze, menj csak – �n addig kimentem a konyh�ba. Rendet raktam, mire v�geztem Kriszti�n is elk�sz�lt. – Aludhatunk, ugye? – k�rdeztem k�t hatalmas �s�t�s k�zt.

- Persze – b�logatott. Befek�dt�nk az �gyba. A mellkas�ra fek�dtem, � pedig �t�lelt. Hallottam, ahogy dobog a sz�ve teljesen megnyugtatott. Ez�rt a hang�rt �rdemes minden vita ut�n kib�k�lni. Ez volt az utols� gondolatom, majd elnyomott az �lom.